The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

37.

Eddie
Derry egyik félig lerombolt épületén ültünk. Ő szokásosan a cigarettáját szívta, én pedig némaságba burkolózva gondolkodtam. Leginkább azon, hogy miként úszhatná meg ezt az egész nevelőintézet történetet. Nem akarom, hogy elmenjen. New York messze van. Nagyon messze. És nem akarom azt, hogy ennek ami most indult vége szakadjon. A mi történetünknek nem itt van a lezárása. Marasztalni akarom, ameddig tudom. Ha csak a ma éjjel van, hát élvezzük ki. Három hónapig nem láthatom. Nem tudom megérinteni. Nem csókolhatom meg. Nem ingerelhetem a dohányzásáért... Fáj bevallanom ugyan, de piszkosul fog hiányozni... Oh de még mennyire...
-Min gondolkodsz?-fújta ki tökéletes telt ajkai közt a füstöt, majd cigijét újra a szájába vége felvont szemöldökkel meredt rám. Szerettem ha így néz.

-Azon fasza lehet gondolkodni!-mondta halál nyugodtan, mire felnevettem.-Szeretem ha nevetsz.

-Tessék?-kérdeztem vissza zavaromban, holott mindent teljesen jól értettem.

-Na mi van? Csak nem zavarban vagyunk?-ült hozzám közelebb, majd szenvedélyesen megcsókolt. Vad, de mégis gyengéd... Ajkainak barack és bagó íze volt, amit különösen imádtam.

-Tudod, ez hiányozni fog...-néztem rá szomorúan miután elváltunk, mire csak hasonlóképpen lehangolt arckifejezést öltött magára.

-Egyszer elviszlek oda!-nézte az elhaladó autókat az utcai lámpafényben.

-Hova? A javítóba?-kérdeztem a nevetésem visszatartva, mert valljuk be vicces volt e szituáció.

-Nem te dinka!-lökte meg játékosan a vállamat.-Én New Yorkba akarok elmenni. Veled!

-Miért szeretnél?

-Eddig nem volt semmi ami Derry-ben tudott volna tartani. De most itt vagy nekem te.-fogta meg a kezemet.- Ez a hely mindig alszik. New York élettel teli még késő éjszaka is. Szeretném veled egyszer felfedezni...

-Nem tudok erre mit mondani...-kezdtem vakargatni a tarkómat.-Az egész még mindig annyira hihetetlen. Itt ülök veled késő éjszaka a kezed fogom. Kilógtam, végre élek. Ha anyám megtudná azt, hogy még sapka sincsen rajtam biztosan hatalmas patáliát csapott volna. De engem nem érdekel! Holnap lelépsz. Én pedig itt maradok és várok rád. Tudod mit? Hiányozni fog, hogy lehülyézhesselek, valahányszor anyámmal viccelődsz. Ahogyan az is, ahogy kifújod az ajkaid között a cigifüstöt.   De legfőképp a közelséged, a jelenléted. Nem igazán tudom mennyi ideig fogom kibírni a három hónapból. Annyi biztos, hogy zaklatni foglak Richie Tozier!-öleltem át a vállát, de rosszul sikerült így mind a ketten felborultunk, és egymás mellé érkeztünk.

-A szemeid még mindig lélegzetelállítóak, te fiú! Maradjunk még így, legalább egy kicsit! Meg akarom őrizni ezt a tökéletes pillanatot. Tudom, hogy mindig zavarban leszel bármilyen bókot mondok de szerintem gyönyörű vagy. Eds kibírjuk azt a három hónapot. Minden nap beszélni fogunk! Mit nekünk egy kis távolság?-ölelt magához egyre szorosabban, mire letöröltem a könnyeim és győzködni kezdtem magamat, hogy bizony neki igaza van. Nem hiszem el, hogy egy olyan barátom van, mint amilyen Richie Tozier...

Haiii! RileySweet-et egy piciiiit (nagyon) felbasztam idegileg, amit nagyon sajnálok, remélem ez kárpótolja... köszönöm szépen sadiesleep csodálatos kommentjét ami nagyon jól esett... Elértem a 2k-t! Út a három khoz! Sikerülni fog? Szerintem igen! Mindegy is. Ha tetszett vote+komment, a köviig peace!