The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

51.

Eddie
Erős fények világítottak a szemembe. Beletelt pár percbe, mire teljesen visszanyertem a látásomat. Kórházban vagyok. A karomon infúzió, a számon lélegeztető gép. Egy pillanat alatt kérdések ezrei suhantak át az agyamon. Hol vagyok? Miért vagyok itt? Mi történt velem? Az utolsó emlékem... várjunk! Nem emlékszem semmire! Hirtelen egy magas szemüveges fiú rontott be a szobába, nyomában egy orvossal. Valahonnan ismerős volt... Szinte túl ismerős... Amint meglátott barna szeme felragyogott, és rohant hozzám.
-Eds!-sírt. Kellemetlen volt ez a testi kontextus, így inkább elhúzódtam tőle. Ez neki is feltűnt.-Valami baj van?

-Öhm... Nagyon sajnálom, de fogalmam sincsen ki vagy t...-de nem tudtam befejezni. Sírni kezdett. Zokogni... Fájt így látni...

-Edward! Üdvözlöm. Dr. Smith vagyok, az orvosa!-mondta és kezet fogott velem. Már amennyire sikerült neki...-Ön kómában volt közel két hónapig, valamint agyrázkódása a baleset következtében...

-Elnézést. Várjon. Milyen baleset?-nem rémlett semmi... aztán mint egy dia a vetítőn megjelent előttem. Két autó egymásba megy... karambol... veszekedés... Ennyi. Másra nem emlékszem.

-Ahogyan sejtettem az agyrázkódástól némi emlékezetkiesése lett...-erre a szemüveges felkapta a fejét.

-Némi?? Nagyon vicces tényleg! Kurvára! Nem emlékszik rám! Nem tudja ki vagyok! Kiesett neki minden amin keresztülmentünk basszameg! Én ezt nem hiszem el! Nem emlészik! Doki, magunkra hagyna minket?-az orvos bólintott és elhagyta a kórtermet. Az ismeretlen fiú leült a mellém kihelyezett székre.

-Sajnos nem tudom ki vagy, de ha ennyire félsz attól, hogy feledésbe merülsz biztosan fontos lehetek neked...

-Kibaszottul fontos voltál. Vagyis az vagy Eds!

-Eds?-hökkentem meg a becenév hallatán.

-Vissza a régi szép időkbe, mikor azért picsogtál, hogy ne hívjalak így, hm?-döntötte a fejét a falnak és gyújtott rá egy cigarettára.

-É-És m-mi v-volt k-köztünk?-kérdeztem félve. Őszinte leszek. Féltem a választól... Meg akartam tudni. De közben mégsem... Mi van ha nem azt mondja amire számítok?

-Sok minden...

-Megszólítanálak, de nem tudom a neved...-vakargattam a tarkóm zavaromban. Kellemetlen volt a helyzet... Idegenek lettünk...

-Tozier. Rihard Tozier...-láttam, hogy fáj neki ez az egész.

-Köszönöm. Richie. Mégis mit takar az a sok minden?

-Azt basszus, hogy kurvára nem akarlak elveszíteni, mert senki nem váltott ki belőlem ilyen érzéseket. Félek, hogy nem fogsz rám soha többet emlékezni. Nem is rám. Nem rám kell. Sokkal inkább ránk...

-Akkor majd lesznek új emlékek. Ne félj, oké?-nem tudtam ki ő. De egy dolgot tudtam. Szeretem...

-Nem élném túl ha elveszítenélek. Tudom, hogy semmire sem emlékszel de arra remélem igen, hogy mennyire rohadtul imádlak!-nem kellett többet beszélnünk. A csend mindent elmondott... Emlékezni akarok rá! Most azonnal! Kérem vissza az előző életem! Akkor is ha ez lehetetlen...

HEY! Beszélgessünk egy kicsit! Emberek hihetetlenek vagytok! 4 ezer olvasás!! Sosem mertem remélni, hogy lesz ennyi. Egyszer örömkönnyeket hullattam... hihetetlenek vagytok! Köszönöm! Mindegy nem érzelgősködök itt! De megint köszönöm! Imádlak titeket! Ha tetszett vote+komment! Bye
Virág💫☁️✨