The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

27.

Eddie
Nem aludtam semmit sem. Egy pillanatra is képtelen voltam elfelejteni. Valahányszor behunytam a szemem őt láttam magam előtt. S hallottam a hangját, no meg persze az éneklését. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy drogos, akit belöktek elvonókúrára. De lényegében az voltam. Csak nekem nem kokainom, esetleg marihuánám volt. Hanem Richie Tozierem. És minél jobban ismerem meg, annál jobban igénylem a közelségét. Hah. Milyen ironikus. Itt álmodozok valaki közelségéről, miközben utálom az emberi érintést, és a szemkontaktust. De vele nem... Vele egy teljesen más, enyhén eufórikus hangulatba kerülök az ölelésétől. Már attól is a hideg futkos a hátamon, ahogyan rám néz. Persze jó értelemben. Létezik ennek egyáltalán jó értelme? Mindegy is. Későn ért haza. Nem írt, hogy jól van. Rá kellene írnom... De az nyomulós. Mi van, ha mondjuk az apja veri? Oké, nyugi, egy, kettő, három, négy. Írok neki. Egy egyszerű érdeklődő üzenet, maximum leszarja. Akarom mondani lefossa. Mármint ignorálja! Oh a picsába is, Richie megfertőzött a káromkodásaival!!! Ezzel nem törődve ragadtam magamhoz a telefonom, mely egészen addig ott pihent ahol hagytam. Vagyis a szőnyegemen, ahová dobtam idegességemben... Megemeltem a készüléket, s elkezdtem beírni a fiú nevét. Hamar meg is találtam a felhasználót, mert nem igazán hiszem, hogy sok "Richard (mocskosszájúxD) Tozier"-t hordott eddig hátán a Föld... amint megláttam a profilképet hevesen dobogni kezdett a szívem, amit inkább figyelmen kívül hagytam és írni kezdtem az üzenetet. Ha húszonhétszer nem írtam át, akkor bizony egyszer sem... Vagy nem volt jó a stílus, esetleg a tartalom... Végül egy kedves és aranyos, "Hazaértél, Mocskosszájú?" kérdés mellett döntöttem. Ekkor jött el a pillanat, mikor átestem a holtponton, s percenként szuggeráltam a mobilomat. Na jó, kit akarok átverni. Inkább secundomonként. Igen, nyomorult vagyok. Úgysem érez ahogyan én. Egy begyepesedett író leszek majd, akinek minden egyes próbálkozása csúfos kudarcot vallott, ezért meggyötröttséggel és gyűlölettel néz mindent, mindenkit aki él, és mozog. A húsz macska meg csak grátisz, ami díszíti. Pontosan úgy, ahogyan a szemüvegesen azok az apró kis szeplők, melyek csak tökéletesítik angyali arcát... Okké, ez biztosan életem legfurcsább hasonlata volt, pedig sok ilyet hülyeséget mondtam már életemben... De a legnagyobb az ez lesz minden bizonnyal. Azt hiszem, kezdek beleszeretni Richie Tozierbe... Nem tudom mikor és hogyan. Csak megtörtént. Egyik pillanatról a másikra. Szinte pillanatok alatt... Legalább is én annyinak éreztem... Ahogyan egyre közelebb kerülök hozzá, úgy szeretem meg. Meg merte mutatni a valódi énjét, ami egy csöppet sem oly vidám, mint amilyennek mutatja. Sőt... Egy tragédia, melyet komédiába rejt... És amíg a fiún elmélkedtem, válaszolt az üzenetemre...

Haiii! Itt egy újabb rész. Nem lett zsepi altert de azért a biztonság kedvéért 🧻 nesze! És örömmel mondhatom, hogy JOBBAN VAGYOK! Köszönöm sadiesleep-Nek, hogy meghallgatott, és RileySweet-nek, hogy mosolyt csalt az arcomra (elnekezd,hogynemtartozomköszönettel,mermegverlek!) Valamint kedves TheSkateboarderGirl  visszatért a kommentszekcióba! És még szeretnék megköszönni minden vote-ot és kommentet! Imádlak titeket! Na elég a hálálkodásból! Ha tetszett vote+komment és további cíp estít!