The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

48.

Richie
Szabadság! Basszameg, szabadság! Eltelt a 3 hónap! Eddie-vel viszont valami nincs rendben... Amióta itt volt mintha eltűnt volna... Kurva szar az előérzetem... Ugye minden rendben?? Nagyban pakoltam, hogy eltereljem a figyelmemet. Hirtelen Riley rontott be. Majdnem lefostam a bokámat.
-Már mész is?-nézett rám szomorúan.

-Ebből a lepratelepből? Minden vágyam testvér!-nevettem el magam, holott ő nem tükrözte ezt... Inkább csalódott volt.-Csak nem hiányozni fogok, te kis ribi?!

-Oh dehogyis te fasz! Ne röhögtesd ki magad! Nem fogsz hiányozni!-mondogatta inkább saját magának... És szipogott is.

-Te... sírsz! Gyere ide!-tártam szét a karomat. Láttam, habozik.-Nem azt kértem, hogy megbasszhassalak! Csak egy kurva ölelés, te picsa!-mondtam mire elnevette magát és hagyta, hogy a karjaimba zárjam.
Jól esett valaki közelsége. Akkor is, ha hamarosan el kell válnunk. Az a hamarosan sokkal gyorsabban következett be. Szóltak, hogy ideje mennem. Nem szívesen engedtem el a lányt. Az ország másik felében él. Félek, hogy nem látom többé... Kiléptem a szürke épületből, s az arcom megcsapta a decemberi levegő. A középső ujjam felmutatva mentem ki a hatalmas kapun a buszmegálló felé. Nem jön senki értem. Igazából semmi bajom a tömegközlekedéssel... Csak na.., Faszom! Néha jól esne valami kibaszott pici törődés... Felszállok a buszra. Szinte üres. Meg is értem. Ki a fasz akarna pont Derry-be menni? Én. De csak a barátom miatt. Hm. Nem szoktam így hívni... Milyen fura is... Levágódtam a hátsó sorba, a fejemet az ablaküvegnek döntöttem. A fülesemen keresztül hangosan szólt a The Neighbourhood. Nem érdekelt ki hallja. El akartam nyomni a gondolataimat. Ez volt minden vágyam. Sikerült is. Több kevesebb sikerrel. A gondolataim folyton a fiú körül keringtek. Féltem, hogy történt vele valamit. Erős fiú! Tud vigyázni magára. De azért felhívom! Semmi. Azonnal hangpostára kapcsol... Nem jó valami! Érzem... Picsába is! Meg sem nézte az üzeneteim! Lehet elromlott a mobilja. "Vagy az érzései romlottak el." Súgta a kis hang a fejemben... Nem! Ez nevetséges! Szeretjük egymást. Ő a mindenem! Ha bármi történne vele belepusztulnék... De semmi sem fog történni! Ugye?? Ugye????? Nem tudok lenyugodni. Már az ujjaim tördelem. Kurvára fáj, de szarok bele! Szeretnék mellette lenni!!! Egy pillanatra... Hallani a nevetését! Muszáj hallanom Edward Kaspbrak nevetését! Istenem, könyörgöm... A busz nem megy valami gyorsan. Mintha egyre lassítana... Majd megállt! Ne! Baszki, ne!!!! Így sosem érek haza!! Nincs messze... Inkább sétálok. Csak 2 kilométer! Megoldom! Eds-ért bármit! Felhívom Bevet! Ő hátha tudja mi van Eds-el!!! Még szerencse, hogy megvan a száma. Kicsöng.
-Halló?

-Szia, Bev! Richie vagyok!

-Oh hali! Mit szeretnél?-megváltozott a hangja...

-Azt megtudni, hogy mi van Ed...die-vel...-hallgat... nem szól... Ez nem jó!-Bev! Itt vagy?

-Richie... nem tudom, hogy mondjam el...

-Te sírsz?-faszomat...

-Nem hallottad drágám, igaz?! Eddie kómában van...-földbegyökerezett a lábam. Elakadt a hangom. Kiszáradt a szám. Elveszettem. Meghaltam.

Nos! Bocsi. Mást nem írok. Ha tetszett vote+komment. Virág voltam, peace