The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

50.

Richie
"Szia." Mondtam és leültem a mellé kitett székre. Még mindig fáj, és kurva nehéz. Még mindig magamat okolom, amiért nem álltam mellette... "Nagyon szar napom volt Eds!" Tudtam, hogy hallja. Legalább is reméltem. Az elmúlt egy héten végig beszéltem neki. Az orvosok szerint nem sokára jobban lesz. Mozgatja az ujjait, a lábait néha. Aminek rohadtul örülök. Azt mondják hamarosan. Mikor lesz az a hamarosan??? Egy nap? Egy hét? Több? Basszus ez egyre nehezebb... "Újabb vágások vannak a kezemen." Könnybe lábadt a szemem. Féltem neki bevallani. Megfogtam a kezét, és kis közöket kezdtem rajzolni a kézfejére az ujjammal. A keze sem a régi. Mindig meleg volt, amikor itt volt velem. Bezzeg most. Élettelen volt. Basszameg! Nem illett hozzá! Ő ragyog! De most holtsápadt... "A suliban bántanak... egyre többet..." Talán képzelődtem de mintha egy picit rázkódni kezdett volna a keze. "Shhh. Nyugi. Jól vagyok." Hazudtam. "Vagy jól leszek." Annyira fájt. Emelkedett a mellkasa. Majd lejjebb ment. Lélegzett. Volt pulzusa. Élt. De közben mégsem! A picsába is! "Fogalmam sincsen min mész keresztül. De azt vágom, hogy hallasz engem!" Mély levegő. Beszív. Kifúj. Menni fog ez. "Bármi fog történni, tudd, hogy várok rád!" Nélküle semmi vagyok. "Te vagy az életem értelme! A szemem fénye basszameg! Az első naptól érzem ezt a feszültséget köztünk." Be kell valljam ittam. Ezért beszélek össze, meg vissza. Hiba volt... Utoljára akkor tettem amikor Adam... Nos magamra hagyott... Sosem haragudtam rá. Túlságosan szerettem ahhoz... A bátyám óta Eds volt az egyetlen akit őszintén teljes szívemből szerettem... "Annyira nehéz ez az egész..." Tudtam mit mondott volna most. Magához ölelt volna, és azt mondta volna: Nekem is Rich. Nekem is! Csak, hogy nem mondta... Nincsen itt. Csak testben. Sírógörcs kerülgetett. Menekültem volna. Csak, hogy maradtam. Többet nem hagyom magára... Még mindig nem bocsátottam meg magamnak... Meg fogok valaha? "Drága, Eds! Én kis Eds-em! Erős vagy. Fel fogsz épülni. Ott leszek és fogom a kezedet." Odamentem és homlokon csókoltam. A száját a lélegeztető gépektől nem tudtam megközelíteni... Láttam ahogyan mikor megpusziltam felugrott a pulzusa egy pár pillanatra. Érezte... Baszki érezte! "Tudd, szeretlek!" Ez volt a végszó. Nem tudtam többet abban a faszom szobában tölteni. Megfulladtam ott... "Sajnálom, oké?!" El kellett menekülnöm. Fizikai fájdalmakkal járt az, hogy nem hallom a nevetését. Varázslatos óceánkék szemei csukva vannak és nem csillognak oly' csodásan... A kurva életbe ez nem Eddie itt! Maximum a teste! Nem tudtam tovább nézni... "Kurvára hiányzol, azt ugye tudod?" Ahogyan ezt kimondtam varázsütésre mozgolódni kezdett. Ébredezik! Basszameg!
-Egy orvost! Azonnal!-kiáltottam ki. Tarts ki Eds...

HALI GUYS! Igen, még egy rész! Good mood van, nah. Nem a legjobb rész, és tudom utálatos egy befejezés. A következő rész már Eddie-s POV-jából lesz... nah mindegy. Ha tetszett vote+komment.
Virág✨☁️💫