The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

58.

[10 years later]
Richie
Nyelt egyet, és szépen lassan felemelte a fejét. Arccsontja férfiassá, éretté tette. De a szemei! A szemei nem változtak meg. Ugyanolyan volt, mint tíz éve. Amikor meglátott pupillája kitágult a gyönyörű óceánkék írisze szinte eltűnt... Csodásan nézett ki. Ellentétben velem... Az emlékek arcon basztak, és visszarepültem egy évtizedet az időben...

-O-olvastad a-a k-könyvem?-szólalt meg némi hallgatás után...

-Nem, Eds nem olvastam! Az előbb betörtem egy könyvesboltba, felkaptam a sikerkönyved majd lélekszakadva rohantam ide akkor is, ha még volt több, mint 10 percem a dedikálás kezdéséig.-és abban a pillanatban rájöttem mi hiányzott az életemből. E angyali hang, vagyis a fiú édes nevetése.

-Ugye nem fognak nekem lecsukni?-kacagott még mindig, a szívem pedig egyre jobban olvadt el...

-De... hamarosan betör a rendőrség és mindenki szeme láttára elvisznek...-a faszságaim el is feledtették velem mit is szeretnék igazán.-Eddie...

-Richie...-tette a kezét a kezemre, amitől mindketten elpirultunk.

-Eddie...-jó, ez már nevetséges! Nyögd már ki!

-Richie...-faszom... szerintem most elküld.-Minden vágyam, hogy folytassam veled eme igen érdekfeszítő beszélgetést-kuncogott fel. Istenem, most kínoz?-De jelenleg dolgom van-mutatott a mögöttünk kígyózó sorra.-Megvársz?-harapott az ajkába.

-10 éve mást sem teszek...-sóhajtottam egyet, s a fal mellé álltam.

Nem írta alá a könyvem. Na mindegy. Látni azt, hogy felragyog a szeme valahányszor egy újabb kedves szavakat kap varázslatos látvány volt. Megbabonázott a látványa. Úgy muzstrálltam végig, mintha egy festmény lenne... Néha lopva rám tekintett úgy, minta bűn lenne az, hogy összetalálkozik a tekintetünk. Mivel nem találtam jobb elfoglaltságot a könyvem kezdtem lapozgatni. Tele volt a margóra írt apró megjegyzésekkel, lapocskákkal és ragadós biszbaszokkal. Ez már nem csak az ő könyve volt. Hanem a kettőnké... Észre sem vettem, hogy könnyezek. Csak akkor, amikor egy kéz pihent a vállamon.

-Minden rendben Tozier?-bárhol felismerném ezt a hangot. Valóság vagy csak álmodom?

-Riley?-öleltem meg, és megpörgettem a levegőben. Láttam Eddie-nek ez nem igen tetszett. "Riley, nevelőintézet. Csak barát!" tátogtam nevetve. Miután jelezte, hogy érti, visszafordultam a lányhoz.-Te jó ég!

-Neked is szia! Hogy vagy? Játszod a kis hősszerelmest?

-Baszd meg, Blue!-löktem meg nevetve, közben pedig Eddie felé néztem. Valamit láttam megcsillanni a szemében... Féltékeny volna?!

Na hii! Nem tudom ki van még ébren ilyenkor, de kész van még egy rész... ha minden igaz 2-4 rész és befejezem a történetem... elszomorít... nevermind. Ha tetszett vote+komment, Virág voltam puszika❤️❤️🤍🤍