The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

2.

Richie
Kinyitom a szemem, és megpróbálok rájönni, hogy hol a faszban vagyok éppenséggel. Miután kissé felébredtem megvilágosodtam, hogy a kanapén ahol elaludtam. Graulálok Tozier! Nobelt ide basszátok meg! Még mindig kómásan ránéztem a telefonomra, ami 19:12-t mutatott. Fasza... Aludni ma sem fogok, plusz mindjárt kezdődik anyám üzleti vacsorája, ahol unalmas és felszínes bájcsevelyeket kell folytatnom. "De nagyot nőttél!" Hát kurvára nem. Csak mert magasabb vagyok a korosztályomnál, attól még nem kell ezzel kezdeni... "Milyen az iskola?" Hmm köszönöm ezt a felettébb érdekfeszítő kérdést, hogy is fogalmazzak? Szar. "Mi újság a lányokkal?" A lányok jól vannak, nekem nincs barátnőm. Oh és nem is lesz... ilyen és hasonló kibaszott kérdésekkel gyötörnek engem anyám úgymond barátai, akivel kimerül annyiban a kapcsolat, hogy havi egyszer borozgatnak, és egymáshoz hozzá-hozzávágnak csípős megjegyzéseket, amin nevetnek egy hamisat... bruh felnőttek... nagyon remélem, hogy én nem ilyen leszek egyszer... ugyan az ember társas lény, de én ezt nem igazán tartom szükségesnek. A zene a barátom, és a lelki társam... Néha a családom is. Ugyanis a vérszerinti szüleim és a nővérem sosem fordított rám egy fikarcnyi figyelmet sem. Avagy baszik rám a nap 24 órájában. Olykor kedvem támadna kiáltani egyet, hogy "Richard Tozier is a világon van geci!". De úgysem teszem meg. Én vagyok a vidám srác, az osztály bocóha, a mocskosszájú meg a többi klisé. A valóságban? Egy srác aki állandóan káromkodik, élete a zene, és éjjelente dohányozva járja a várost a fényeket nézve. Ezen gondolkozva írtam a New Yorkban élő haveromnak egy üzenetet, hogy még nem haltam meg tüdőrákban, csak szimplán bealudtam valami unalmas TV műsorba. Az egyetlen ember akiben megbízok. Amikor New Yorkban töltöttem egy évet valami gyerekbörtönben, amit ők javítóintézetnek hívtak akkor ismertem meg. Ő odavalósi és azóta kikerült onnan. Egy cellában, akarom mondani szobában voltunk és az idő összekovácsolt minket. Letusoltam, megmostam a hajam. Levettem a szemüvegem, s helyette kontaktlencsét tettem be. Felvettem egy bordó inget egy fekete a térdénél kiszakított farmerral és bár készen is álltam a hosszadalmas és unalmas vacsorára...

Halikaaa! Igen, most ilyen írói hangulatomban vagyok, úgyhogy itt egy újabb rész. Lapos meg unalmas, de büszkeséggel tölt el, hogy beindítottam a 3. sztorimat is... hosszú idő után először újra büszke vagyok valamire, amit én értem el, ami egy NAGY előrelépés magamhoz képest... mindegy. Remélem teszett a rész, ha igen jutalmazd vote-tal és hagyj magad után egy kommentet! Virág voltam puszi nektek