The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

59.

[10 years later]
Eddie
Képes volt órákat ott szobrozni és rám várni... Ez egyfelől megnyugtatott, másfelől megijesztett... Mint mindig ha valaki közeledett felém... Odakint sötétedett, és a szél is elég erősen fújt. Már nem mintha képes lett volna megállítani minket. Megragadta a kezem, és rohanni kezdett. Akárcsak egy kisgyerek. Futott, végig húzott magával. Mit tehettem volna? Hagytam. Olyan voltam, mint egy tollpihe. Ő pedig a szél. Egyedül semmi voltam, de vele! Vele szárnyra kaptam. Régen, most, mindig... Nem számított az idő vagy a hely. De a tudat, hogy sosem szakadtunk el egymástól azt éreztette velem, hogy ennek oka van. Elfáradt. Lassított a léptein. A kezem viszont nem engedte el... Egyszerre nyugtatott meg, és ugrasztotta a pulzusom száznyolcvanra... Nem próbálok görcsösen mindent tökéletesen csinálni. Egyszer az életben önmagam adom!

-Richie...-úgy szorítottam a kezét, mintha az életem múlna rajta. Ki tudja, talán ténylegesen így volt?

-Eddie...

-Richie...-ki akartam mondani, mindent amit érzek... hogy újra előjöttek a régi érzelmeim. Vagy sosem múltak el. Hanem elfelejtődtek...

-Eddie...

-Richie... mondanom kell valamit!-megérdemli azt, hogy őszinte legyek vele!

-Nem, nem kell kimondanod! Nem várom el, ha még nem állsz készen rá.-simított végig a kezemen, amitől a hideg kirázott

-Borzalmasan hiányoztál! Nincsenek is szavak, hogy mennyire! Ami ironikus, tekintve, hogy amúgy író vagyok... Az emlékeim visszatértek, és kísértetként üldöztek... Sosem tudtam tőled elköszönni. Az utolsó éjszakán kikaptam a kezedből az üveget, becsaptam a teraszajtód, és rohantam. Emlékszel?-kérdeztem, mire aprót bólintott.-Apám meglátta az üveget, és próbálta meggyőzni anyám, hogy azon nyomban költözzünk el... Persze sikerült is neki...-forgattam meg a szemeim.-Szóval sajnálom. Ezt az egészet, és azt, hogy el kellett szakadnunk egymástól.-folytak le a könnyeim az arcomon. Finoman odanyúlt, s letörölte őket. Oh Deja vu...

-Eds... ez egy hatalmas faszság!-mondta és magához húzott. Amikor az ajkaink összeértek, melegség járta át a testem. Egyre hevesebben csókolóztunk, majd újból megragadta a kezem, és húzni kezdett. Akkor megyünk!

Heyho my bbys! Ki hogy van? Hogy telik a karantén? Én rákattantam a festésre... Úgy, hogy nem is tudok festeni! Jó, mi? :D. Na mindegy is! Unatkozom, szval meséljetek! Ha tetszett vote+komment, Virág voltam csokipuszi!