The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

40.

Richie
"Drága Richie-m! Ha ezt olvasod, már úton vagy a javítóintézetbe, vagy már éppen ott. Sosem voltam igazán a tettek embere, de írni tudok. Nagyon fogsz hiányozni, remélem ezt tudod! Fényt hoztál az életembe, miattad érzem úgy, hogy élek... Te vagy az a személy, akiről tudom, hogy sosem fog elhagyni. Ha netalántán hiányoznék, nézz fel a gyönyörű barna szemeiddel az égre. Ha nem délután kettő van, hanem mondjuk éjjel akkor Holdat és csillagokat látsz. E égistestek mindenhol ott vannak. Ahogyan én is! Minden léptedet a lelkem végig kíséri. Káromkodj sokat, nevess, élj! Csússzon le a fejedről a szemüveged te pedig igazítsd meg azt! Maradj amilyen vagy. Én pedig igyekszem nem beleőrülni ameddig itthon várlak. Szeretlek, Eds"
Ma van egy hete, hogy megérkeztem. Nem bírom ezt a helyet. Oké, inkább kurva szar... Utálom, mint a szart. Senkivel sem beszélek, csak olvasom a fiú füzetét és zenét hallgatok. Néha kicsit gitározgatok de semmi extra. Van egy szobatársam, akivel két szót sem váltottam. Sosem értettem miért van itt... Egy tipikus jókislánynak néz ki, aki a légynek sem tudna ártani. Nagyon vékony és sosem eszik. Vagy beszél. Már ha tud...
-Ki az?-szólal meg hirtelen, amitől befostam az igazat megvallva.

-Tessék?-fordulok felé kérdőn.

-Ki az, aki miatt ennyire jól viseled ezt a lepratelepet? Ki miatt viselkedsz úgy, mint egy kisangyal, holott nem bírod elviselni ezt a helyet? Ki miatt hoztak be? És ki miatt akarsz innen végre kikerülni?-wow. Na ez meglepett...

-Nos, ahogyan látom igen jó megfigyelő vagy...-megtorpantam. Ugyanis nem tudom a nevét. Fasza, Tozier! Így kell szocializálódni!

-Riley. Riley Blue.-nyújtotta a kezét, amit elfogadtam és megráztam. Akkor vettem észre milyen kurva vékony a keze... Még Eds kezénél is sokkal vékonyabb. Szinte csak a csont meg egy kis bőr...

-Richie Tozier!-mutatkoztam be én is.-Miért vagy itt Blue.

-Nos, Tozier.-közvetlen volt. Meg kedves.-Mint látod elég vékony vagyok. Legalább is a többiek szerint. Anorexiás liba lennék... Már több éve tart ez az állapot és képtelen voltam abbahagyni a fogyást. Anyám vette észre, de először mindenfélét diagnosztizált nálam. Aztán feltűnt neki. Lebaszott, ordítozott. Majd egyszercsak itt találtam magam e csodával határos lepratelepen. Külön ételt kapok, amiből alig-alig eszem. Azt is csak azért, hogy éljek... Ez lennék én. Semmi érdekes, csak a sablonsztori. Te miért kerültél eme nagyon szar helyre?

-Hú, kemény lehet az életed...-fújtam ki hosszasan a levegőt némi hallgatás után.-Én? Én visszatérő vendég vagyok!-húztam ki magam büszkén, mire a lány nevetni kezdett.-Tavaly már voltam itt egy évet. Idén újra betelt a pohár amit egy... öhm...

-Ha nem akarod nem kell elmondani!-rántotta meg a vállát.-De nem foglak kinevetni. Bennem bízhatsz..

-Öngyilkossági kísérletet tettem...-hadartam szinte egy szuszra.-Egy ember miatt, aki nem szeretett viszont. Aztán kiderült, hogy de. És most együtt vagyunk. Tőle kaptam ezt.-emeltem fel a kis füzetkémet.-Ő egy író. Zseniális a munkája egyébként. Ő a mindenem...

-Ez olyan édes, hogy mindjárt cukorbeteg leszek. És hogy hívják a lányt?-aha. A faszt! Ő nem egy lány!!!-Valami rosszat mondtam?

-Nem semmit! Csak Riley! Ő nem egy lány. Meleg vagyok! Ítélj el, ha akarsz. Ez van baszki!-a lány csak elmosolyodott.

-Ez egy csodás lepratelepi barátság kezdete!

Hii! Meglepii: RileySweet a karakterem a "névrokonod"! Igen, nem nagy cucc, de ezzel szeretném megköszönni a rengeteg segítséget és támogatást! Szóval köszönöm csaje! Ha tetszett vote+kommennt! Mást ide nem írok! Peace!