The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

30.

Richie
A szavai megérintettek. Az ölelésétől kirázott a hideg. A közelsége megrémített, de egyben kurva jó érzés volt... Eds eljött. Nem kérdezte miért. Tudta volna? Vagy csak érezte? Őszintén a fasz tudja. Képtelen vagyok kiigazodni Eddie Kaspbrakon. De lehet nem is akarok. Jó ez így talán. Fogalmam sincsen mégis mennyi kibaszott ideje ülhetünk itt egymást ölelve... Finoman eltoltam magamtól, hogy a gyönyörű kék szemeit és kurva édes szeplőit tanulmányozhassam egy rövid ideig. Amiből persze az lett, hogy rohadt hosszú időn keresztül csodáltam az arca minden egyes szinte tökéletlenül tökéletes szegletét. Nem tudtam betelni a látványával. Olyan tiszta. Különleges. Más... És egyre mélyebb érzelmeket vált ki belőlem, de biztos vagyok benne, hogy nem érez így. Miért is érezne? Csak egy pöcsfej vagyok, akit még a családja is utál. Kivettem egy cigarettát, s meggyújtottam. Ezt látva az Óceánkék szemű fiú elfintorodott.
-Komolyan Rich?-nézett rám a szemét forgatva.

-Nem, Eddie-kém. Teljesen komolytalanul.-kacsintottam rá, majd felröhögtem.

-Akkor sem tesz jót neked ez a szar. Oh és ne becézgess!

-Figyelj, valamibe mindenki bele fog halni... Amennyiben engem nem apám fog kinyírni... Oh és maga az Eddie is egy becenév!-nyújtottam rá a nyelvem.

-Hihetetlenül könnyen beszélsz róla...-nézett mereven maga elé, a tekintetem direkt kerülve. Tudtam mire célzott. Gecire pontosan.

-Igaz ez nem a legkönnyebb téma, de a faszomat is Eds! Az egész életemet végigkísérte maga a halál... Lényegében halott voltam mindig is belül...-fújtam ki a füstöt az ajkaim között folyamatosan az alacsonyabb srácot nézve.-Tudom, hogy sok amit most rádzúdítottam. De érted?

-Azt hiszem igen. Egyedül születünk és halunk meg. Egyszer mindenkinél bekövetkezik... Ugyan nem mindenki érdemli meg amit kapott, de apádnak bevinnék egy-két ütést, amiatt, amit veled tett.-szorult ökölbe a keze. Még nem láttam dühösnek.

-Mégis honnan...?

-Ugyan már Tozier! Nem vagyok hülye!-majd beállt közénk a nyomasztó csönd.
Bezzeg ilyenkor képes vagyok kussban lenni! Ott ültünk az utcai lámpák fényében én dohányozva, ő pedig a gondolataiba merülve. Elnyomtam a csikket és ekkor vettem észre, hogy Eds vacog mellettem. Még szerencse, hogy hoztam magammal még egy pulcsit így hát ráterítettem. Nagyon cuki volt, ahogy belebújt a pulcsimba és a kezére húzta az ujját... Megdobogtatta a szívem, de azon nyomban szét is zúzta a tudattal, hogy sosem fog rám így nézni...

Hiii! Nem lett a legjobb, bocsi. Ha tetszett vote és komment, Virág voltam. Oh és ha felgyógyulok hosszabb részeket fogok hozni. I promise. Mindegy is. A kövi részig puszika