The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

49

Richie
Ez nem lehet igaz! Kérlek ne! Lehetetlen! Nem, és nem!!! Eddie kómába esett... Élet és halál között van... A picsába is! Folyamatosan megyek. De a faszomat! Sokkal jobb lenne, ha inkább eltűnnék. Úgysincs senkim már. Nem érdeklek egy embert sem... Eds-et bezzeg mindig érdekelte mi van velem... Nem kellek senkinek... Minden könnyebb lenne, ha valaki holtan találna rám. Élettelenül. Utolsó szavaimmal szidnám a kurva életet, és a többit... Hazarohantam. Ahogy a lábam bírta... Faszom se tudja mit tegyek. Nem bírtam magamban tartani a könnyeimet. Egy ember lenne képes engem megnyugtatni. De ő nincsen itt. Kurva sok gépre van épp kapcsolva. Vagy élet és halál közt lebeg! Mi a rákért nem vagyok éppen vele??? Hazaértem. Otthon, édes otthon. Aha. Hát a faszt!!! Ahogyan berontottam a házba lecsúsztam a földre. És ott kitört belőlem a zokogás. Nagyon mélyről. Ekkor tudatosult bennem. Hirtelen. Fel sem tudtam készülni. Elveszettem. Lehet, többet nem ébred fel. Nem tudom megcsókolni. Elolvasni amit ír. Hozzá bújni. Hallani a nevetését. Eddie Kaspbrak vagy Eds soha többet nem fog mocskosszájúnak hívni... Olyan hirtelen öntött el a mérhetetlen harag, hogy fel sem fogtam. De nem a fiúra haragudtam. Hanem magamra. Nem voltam ott vele. Egy dolgom lenne a barátjaként! Nem is hívhatom így magam többé!!! Rohadt életbe is! Vigyáznom kellett volna az én kis életemre... Elkezdtem felborítani a bútorokat. Minden. Széttépkedtem a papírokat. Nem érdekelt ki mit fog szólni. Felrohantam a szobámba. Lesöpörtem az asztalomat. Majd a polcokat. Kigórtam minden ruhámat a szekrényből. Szartam mindenre. Arra is, hogy apámtól mit fogok ezért kapni... Utáltam magamat per pillanat. Kurva szar ember, és barát voltam. Nem is kerestem! Vártam a csodára! Mint egy kibaszott óvodás, aki a dackorszakát éli... Nevetséges voltam! A fürdőbe mentem. És elővettem apám borotváját. Kiszedtem belőle a pengét. Majd elkezdtem kisebb-nagyobb vágásokat ejteni a karomon... Csípett, mint a kurva élet, de nem érdekelt. Szenvednem kellett. Megbüntettem magam, azért amiért nem voltam ott a szerelmemmel! Mikor végeztem belenéztem a tükörbe. Nem lett volna szabad. Nem azt az embert láttam, aki 3 hónapja elment ebből a városból. Visszamentem a szobámba. Mint egy zombi. Leültem középre és meggyújtottam egy cigit. Végignéztem a helyiségen. Mintha egy tornádó söpört volna végig. De nem ott volt az igazi vihar. Hanem sokkal inkább bennem. Nélküle. Eds nélkül csak egy tomboló hurrikán voltam, semmi más...

HALI! EMBEREK RÉSZ! VAN RÉSZ!! ENNYI KIHAGYÁS UTÁN SIKERÜLT MEGÍRNOM!!! Basszus eskü hiányzott... Nem tudom érdekel-e bárkit de összeállt a mesteri triász (kis depresszió, enyhe szorongás, önbizalomhiány) szval erért nem volt rész... Valamint annyira rosszul voltam lelkileg, hogy azt mondtam NEM tudom megcsinálni. A magam bántásával még nem igazán álltam le, de ha itt vagytok velem tegyetek kommentbe valamilyen csillag emojit (💫✨🌟⭐️)... Ha tetszett vote+komment, Virág voltam, további szép pénteket!