The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

46.

Richie
Amikor visszajöttem Eddie nem volt sehol. Hol a picsában lehet? Aztán feltűnt. Szinte szúrta a szemem... A füzet... Kérlek, ne! Ez nem lehet. Ugorj ki a szekrényemből, gyere ki az ágyam alól, és mondd, hogy csak egy vicc volt. Egy kurva vicc. Meg akartál nevettetni! Halljam a nevetésed, mely szobákat képes betölteni. Vártam. Naivan. De semmi. Lerogytam a földre. És ott törtem össze. Nem sírtam. Sokkal inkább zokogtam. Képtelen voltam felfogni a történéseket. Mentem volna inkább én el!!! Mély levegő... Oké ettől nem lesz jobb... Egyre gyorsabban járkálok fel, s alá. Szédülök. Lassan elájulok. De kurvára leszarom! Nyílik az ajtó, de Eds helyett Riley lép be rajta.
-Richie minden rendben? Nagyon rosszul festesz! Nem tetszel te nekem! Sírtál? És hol van Eddie?-anyám helyett mindig is az anyám marad. Imádom ezt a lányt de komolyan. Megért. Elvisel. Bírja a humorom. Azonnal a nyakába ugrottam. Szorosan megölelt.

-El... Elment...-szipogtam. Csak a hátam kezdte simogatni.

-Shhh itt vagyok, nyugi...-hirtelen szembefordítottam magammal és az ajkára tapadtam. Fogalmam sincsen mi ütött belém. A lány azonnal ellökött magától.-Richie... Ez egy védekező mechanizmus... Nem bírod Eddie hiányát. Ez vezetett ide. Nem szeretlek. De te sem engem!

-Igazad lehet. Viszont...

-Igen?-kérdezte a lány nagy szemekkel.

-Segítesz megkeresni Eddie-t??-kérdeztem holott tudtam a választ. Segíteni fog.

-Lépjünk le erről a pöcegödörről Tozier!-tartotta a markát, amibe én belecsaptam.
Felöltöztünk meleg ruhába és kislisszoltunk. Fogalmam sincsen hogyan de hagytak egy rést azon a kurva kapun... Lógott az eső lába és pár kövér esőcsepp rá is esett a kapucnimra. De igazából legkisebb gondom is nagyobb volt ennél. Csak Ő járt a fejemben. És hogy mégis hogy a faszomba fogom megtalálni... Hisz ez egy bazi nagy város! Hol lehet??? Miért?? Basszus, miért?? Mellette akarok lenni. Újra. Most azonnal. Ha Eds lennék, merre mennék. Imádja a természeti képeket. Írni és olvasni. Szinte látom a lelki szemeim előtt, ahogyan egy kávézóban ül, mely New York utcáira néz, és a szalvétára irkál. Ez mindaddig szép, s jó amíg nincs több ezer ha nem tízezer kávézó és teázó ebben a faszom városban... Hol lehet? Hívom a mobilján. De semmi. Üvöltözök, mint valami idióta. Mindenki tuti bolondnak hisz... De ki a faszt érdekel? Mert engem nem. Egyedül az, hogy megtaláljam a szerelmemet. Sorra járjuk a kávézókat. Nincs itt. Sem ott. Lehet teljesen rossz nyomon járunk. Mi van, ha... Egy könyvtár? Park? Istenem akárhol lehet! Remeg a lábam az idegtől. Pánikolok. Mindenhogy kinéző emberek kerülgetnek. És akkor hirtelen beugrott! Basszameg! A lány csuklóját megragadva a telefonomon néztem a térkép applikációt. Futottam, már szinte száguldottam is. Riley alig bírta tartani a tempót. Én viszont mentem. Semmi sem állított meg. Csak mentem a Central Parkig. Ha egy tank elém áll sem lenne képes megállítani. És ott volt. Ott ült a padon egy könyvet tartva és magába roskadva. Belefájdult a szívem a látványba... Odarohantam a lányt magam mögött hagyva. Szorosan megöleltem. Nem lettem volna képes elengedni.
-Soha többé ne merj ilyet csinálni! Imádlak, belepusztultam volna ha nem talállak meg! De mostmár itt vagy... És csak ez számít...

NA HI BITCHES! Ne öljetek meg. Eds előkerült... jah... mást nem írok ide. Belopom RileySweet dumáját, mert BORIS VODKÁJA LEGYEN VELETEK (a tolvaj fajtámat!)