The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

19.

Eddie
Még magamat is megleptem az előbbi kérdéssel. Nem is csodálkoztam azon, hogy a fiún is e érzelem tükröződött. Nagy levegőt vettem, de Richie megállított.
-Várj!-tette a mutató ujját a számra, amitől nagyon furcsa érzésem támadt.-Így nem vagy teljesen őszinte! Nem csak hozzám, de magadhoz sem. Tudat alatt kontrolálod azt, amit mondasz Eds! Ez így nem lesz jó! Van egy ötletem!

-Rosszat sejtek te mocskos szájú!-néztem rá mosolyogva. Már az, ahogy fencsillant a szeme megmosolyogtatott. Még mindig gyönyörű a szeme...

-De hát Eds! Olyan lennék én? Ezt nézed ki abból, aki megmentett?-játszotta a szerepét, mire nevetni kezdtem. Valahogy mindig meg tud nevettetni akár a jelenlétével is. Mi baj van velem???

-Őszintén igen... Mire gondoltál te dilis?-löktem meg a vállát. Egy széles vigyorra húzta a száját, majd berohant a teraszról.
Követtem, amilyen gyorsan csak tudtam. Már lerohant a lépcsőn a konyhába. Megállt anyám borgyűjteménye előtt. Nem!!!! Ezt nem lehet! Anyám megnyúz, kibelez, majd rituális és spirituális szertartások közepette elássa a hullámat a kertbe. Pontosan a muskátlik mellé. Amint megláttam mit akar a srác rögtön rázni kezdtem a fejemet.
-Nem Richie! Ezt nem tehetjük meg!!! Elment a józan eszed?

-Eds, Eds! Egy, nekem eszem soha nem volt! És kettő, egy bor fel sem tűnne neki...

-Ne hívj Eds-nek. Valamint akkor sem!-gesztikuláltam hevesen, hisz nem kicsit lettem ideges.

-Sosem ittál még alkoholt, hm?-egyre jobban azt érzem, hogy egy nyitott könyv vagyok számára. Mintha ismerne, akárcsak a tenyerét. Furcsa, de ez felettébb megnyugtató érzés számomra... Miért?

-Nem... És te?

-Én már igen. Nem az ördögtől való ez a cucc! Bízol bennem Eds?-nézett mélyen a szemeimbe. Mit mondhattam volna? Bíztam benne. Egyre, és egyre jobban bármit tesz vagy mond... És kedvelem. Nagyon. Talán túlzottan is...

-Igen Richie. Bízom benned. Jobban, mint magamban...-mondtam és kivettem egy vörösbort a szekrényből.
Ugyan magam sem tudom miért tettem, de határozottan jól esett szembemenni a rendszerrel. És ezt a srác hozza ki belőlem... Két pohárral, meg egy bornyitó szerkezettel tértünk vissza a szobámba. De az a rohadt bor a jóistennek sem akart kinyílni. Végül a Mocskosszájú barátomnak sikerült leszednie a dugót. Kitöltöttünk két pohárral és megkezdtük az ivászatot. Az egy pohárból kettő lett. Majd három, aztán négy. Eközben végig beszélgettünk. Nevettünk, beszélgettünk komolyabb témákról is.
-Szóval ki is vagy te?-nézett rám a mobiljából felnézve.

-Én? Én én vagyok!-nevettem a saját hülyeségemen, holott nem is volt az annyira vicces...

-Nem úgy te lüke!-forgatta meg a barna szemét aranyosan.

-Tudom, tudom... Eddie Kaspbrak vagyok, 15 éves és dilis nagyon. Teljesen unalmas vagyok, semmi izgalmas, vagy érdekfeszítő sincsen bennem. Vagyok, s létezem. Fogalmam sincs a gimi után mihez kéne kezdenem. Önbizalomhiányom van, és megfelelési kényszerem. Valahogy így tudnám leírni önmagam meg az életem...-hadartam szinte egy szuszra, mire meglepetten nézett rám. Amikor felocsúdott a döbbenettől mosolyogva méregetni kezdett.-Mivan?-kérdeztem zavaromban...

-Eddie Kaspbrak... Szerintem te író vagy!

Haii! Ha tetszett vote+komment és írd meg, hogy Eds vagy Richie szemszögét prefelárod jobban! Virág voltam puszikaa! Jah meg milyen az új borító??