The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

22.

Richie
Eddie szavai a mellbe vágtak. Nem azért mert egy bunkó paraszt lett volna. Hanem épp ellenkezőleg. Anno mikor még volt az életemben remény mindig a zeneművészetiről álmodoztam. Adam tudta egyedül. Mindig mondogatta mekkora egy tehetség vagyok és, hogy van esélyem bekerülni. Majd egyik napról a másikra többé nem mondja ezt. Nem fogom már énekelni, nevetni. Nem rejtőzhetünk el a világ elől, vagy menekülhetünk a zenébe.
-Eds!-szólítottam meg.-Utálok érzelgősködni, meg minden... de most nagyon kikívánkozik...-vakargattam a tarkóm.

-Rich, figyelj. Halljam ami a szíved nyomja!-fúrta bele tekintetét az enyémbe.

-Egyszerűen annyira kurvára hiányzik! Ő tanított meg zongorázni, gitározni, meg már faszom se tudja hány hangszeren játszani. Hányszor törölte le a könnyeimet és adta oda a fél fülesét. Együtt hallgattuk Billie-t, s énekeltük minden dalát teli torokból. Adam maga volt a napfény. Mindig ragyogott, mindenkivel kedves volt és nem számított az, hogy az adott személy kedveli vagy sem. Ő tartotta bennem a reményt. Bármi rosszat tettem, ő azt mondta "Megoldjuk! Együtt!" Egyedül ő volt a támaszom. Ha ő nincs nem tudom mi lett volna velem. Majd két évvel ezelőtt hagyott nekem videót. Meg volt nyitva a laptopján, amikor bementem a szobájába. Rohantam a családomhoz sikítva. Sírva. Kimentünk a hídhoz. Ő már ott állt. Utolsó szavaival engem védett... Eds miért fáj ez ennyire?-kérdeztem sírva. Nem szólt semmit, csak szorosan magához húzott és csitítani kezdett. Először éreztem azt, hogy Adam nélkül is képes vagyok élni. Ekkor jöttem rá, hogy beleszerettem. A hevesen dobogó szívem, és az emelkedő pulzusom is ezt éreztette velem. Borzasztóan fáj, hogy ő nem néz rám s nem is fog. De itt van velem. Olyan erősen szorítom magamhoz, mintha az életem múlna rajta. Nem akartam és tudtam elengedni... Utáltam magamat, amiért sírtam és gyengének mutattam magamat. De annyira jól esett az, hogy itt van velem. Finoman eltolt magától és letörölte a könnyeimet. És akkor... kopogtak a fiú ajtaján. Hogy mi a retkes faszért kell éppen most megszakítani egy csodás pillanatot??? De komolyan. A kurva anyját! Lófaszt a seggébe! Ha ez a paraszt nem nyitja most zavar meg minket akkor mi történt volna? Megcsókolt volna? Tudni akarom... de talán csalódnék... Túl sok csalódás ért már az életben... "I'm not afraid anymore..."

Hali! Ha tetszett a rész, jelezd vote-tal és kommentel! Puszi
Oh és köszönöm az új borítót  RileySweet -nek💛💛💛