The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

16.

Richie
Eddie-vel baktatunk a házuk felé. A csend idegőrlő és kínos is. Egyikünk sem tudja mi a lófaszt mondjon a másiknak ami kurvára irritáló. Ahogy az is, hogy nem tudom levenni a tekintetem róla. Nem tudom mi van velem. Az óceánkék szeme szinte ragyog, minden nevetésénél egyre nagyobbat dobban a szívem. Ez baromság! Hülyeségeket beszélek. Óvatosan a fiúra pillantok. Látom rajta, hogy valamin nagyon kattog, gondolkodik. Nem feszült, vagy ideges. Fogalmam sincs mi köti le őt annyira, hogy még aggódni is elfelejtett. A tekintetem végigvezetem a szeplős pisze orrán, a gyönyörű íriszein, az anyajegyein és megállapodik valahol. Pontosabban a száján. Gyorsan elkapom a tekintetem, és megpróbálok nem rá gondolni. Anyámnak lehet írnom kellene egy üzenetet. Vagy nem! Ha esetleg nem mennék haza, akkor ideges lenne? Féltene? Könyörgöm azt se tudja hány éves vagyok. De a nevelőintézetbe simán elküldött mindennemű együttérzés nélkül... De ha mégis érdekelné hol vagyok? Áh ez egy faszság! Senkit sem érdeklek az ég egy adta világon... Amint ezen gondolkoztam észrevettem, hogy Eds engem figyel. Összetalálkozott a tekintetünk, mire elvette rólam a tekintetét és a földet kezdte szugerálni. Nos ez igen frusztráló... A srác hirtelen megállt egy emeletes világossárga ház előtt. Elsőnek rögtön az "otthon" kifejezést jutott eszembe, mert a mi házunk nem így néz ki... Sőt rohadtul nem. Az csak egy kurva, kibaszott hely, ahol eszek, és alszok néha...
-Hé te mocskosszájú! Be is jössz, vagy állsz még egy ideig, mint egy cölöp?! Csak úgy mondom, hideg lesz az éjszaka!-nevet fel, mire feleszmélek a bambulásából és követem a házba.
Elragadó az egész hangulat, mindenhol gyerekrajzok, családi képek lógnak a halvány, de színes falakon. Ledobja a kabátját, és a cipőjét. Követem a példáját és hasonló képpen cselekedtem. Felmentünk a szobájába, ahol elővette a könyvét és tanulni kezdett.
-Eds ez komoly?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-Ne nevezz így! És nem! Komolytalan!-röhögött bele a képembe, mire kacagni kezdtem. Egyszerűen imádom a beszólásait...

-Reméltem is, hogy komolytalanul gondoltad azt, hogy te most tanulni akarsz most!-néztem mélyen a kék szemébe.

-Miért Richie mit csináljak?

-Mondjuk ismerj meg! Hisz én vagyok a hős megmentőd!-erre felnevetett, mire elmosolyodtam. Ha Eddie Kaspbrak nevet, akkor valami földöntúli érzés kerít hatalmába. Édes, és csodás kacaja betöltötte a szobát.

-És mit kell tudni rólad Richie Tozier?-kérdezte mosolyogva, mire mesélni kezdtem magamról.

-Richie Tozier vagyok, 16 éves. A kinézetemről nem beszélek, mert most is látod a csodás pofikámat. A zene a mindenem. Gitározok, zongorázok, és még istentudja hány hangszeren játszok. Szerintem korunk legjellemformálóbb alakja Billie Eilish, akinek csodálatos zenéje rengeteg gondon segített már át. Van egy családom aki leszar, és tavaly egy évet voltam javítóintézetben...-hadartam szinte egy szuszra-Valamint az utolsó két dolgot fogalmam sincs miért mondtam el...-vakargattam a tarkóm zavaromban.

-Wow... Nem gondoltam volna...-nem mondott semmit csak átölelt.

-És te ki vagy Eddie Kaspbrak?-húztam mosolyra az ajkaim...

Hali gyönyörűségeim! Ha tetszett a (mai második, kicsit hosszabb) rész dobj egy kommentet, és hagyj magad után vote-ot! Virág voltam puszi💕💕