The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

36.

Richie
Egy kórházban ébredtem. Ezek szerint nem haltam meg. Taps hang be! Komolyan ennyi ésszel szabadlábon! Arra eszméltem fel, hogy mellettem valaki szuszog... Eds az. Várjunk csak. Mi a retek?? Eddie az én kezemet fogja!!!! Mi a fasz? Ez... Ez most mi?? Nyilvánvaló, te hülye! Ő menthetett meg. Érdekelném?? De akkor mi a faszért utasított vissza? Mindegy. Nem érdekel. Ő itt van és én is. Most pedig csak ez számít! Azt hiszem tényleg szeretem. Lopva a mellettem nyugodtan pihenő fiúra tévedt a tekintetem. Békésen és édesen aludta az igazak álmát a mancsom továbbra is szorítva. Az egyik pillanatban aztán nyöszörögni kezdett, mire eléggé megijedtem. Ezek után viszonylag hamar fel is ébredt.
-Rémálom?-néztem rá mosolyogva.

-Richieeee!-ugrott a nyakamba, amitől kurva furcsa érzésem támadt. Baszki asszem bűntudatom lett...-Minden rendben?

-Ha te itt vagy mellettem, akkor igen!-mondtam teljesen komolyan, rajta pedig látszott, hogy teljesen zavarba hoztam.

-Soha többet ne csinálj ilyet te!!! Tudod mennyire féltettelek?-akadt ki egy picit, mire kibaszottul megbántam azt, hogy egy hülye fasz voltam.-Nem veszíthetlek el újra!-nézett mélyen a szemembe, mire a kezeim közé vettem az arcát és hosszasan megcsókoltam. A szép pillanatunkat anyámék szakították meg, akik az ajtón kopogtattak. Ne! Bármit, csak ezt ne basszameg!
-Khm!-köhintett anyám, mire azonnal szétrebbentünk.-Hazavinnénk a fiunkat. Megengeded kedves?...

-Eddie. Edward Kaspbrak.-nyújtotta Eds a kezét.-És persze, vigyék nyugodtan.-Ne adj az ördög kezébe te idióta! Inkább tűnjünk el, elviszlek New Yorkba, de apám meg fog ölni!
A fiú nem látta a segítségkérő pillantásaimat. Vagy csak nem érdekelte őket... Az orvosok lecsatlakoztattak a gépekről és hazaindultunk. Az út halálosan kussban telt. Tudtam, hogy valami kurva szar büntetést fognak kitervelni... Ismerem már őket annyira... Reméltem, hogy csak bezárnak 3-6 évre a szobámba... De nem... Amint megérkeztünk apám erőszakosan bebaszta maga mögött a bejárati ajtót. A veszekedés kezdetét veszi három, kettő, egy! És!
-Mégis hogy a picsába gondolhattad ezt fiam??-ordította a faszfej apám az arcomba teljes hangerővel.

-Egyáltalán mondd meg miért!-szállt be anyám.

-Most legyen nagy a szád!

-Gyerünk Richie! Miért nem beszélsz? Nos. Akkor ideje legyen, hogy elmondjuk a büntetésedet. Apáddal visszaküldünk a new york-i nevelőintézetbe...-vagyis messze. Messze Eddie-től. A faszomat!

-Most te mondj meg valamit anya! Tudod miért akartam megölni magamat? Mi vezetett idáig? Na tudod? Vagy mesélj rólam! Hanyadikos vagyok? Ki a kedvenc előadóm? Tudod, akit mindig hallgatok! Na? Mi a kedvenc tantárgyam? Van egyáltalán?! Nem tudod, ugye? Elküldesz New Yorkba, nevelni! De valójában csak meg akarsz szabadulni tőlem. Valld be nyugodtan!-láttam, hogy szarul esett neki. De szarok rá, ahogyan ő az érzéseimre.

-Három hónapig leszel ott! Holnap pontban délben indulsz! Búcsúzz el a kis buzi barátocskádtól...-kész vége. Eddig voltam nyugodt.

-Hogy a retkes faszba mered Eddie-t a kurva szádra venni???-kattantam be teljesen.
Apám aki sajnos hallotta az imént lecsapott hisztimet úgy szájba vert, hogy még a kurva orrom vére is eleredt. Felrohantam a szobámba és rögtön peregni kezdtek a könnyeim. Csak három hónap. Annyit tudunk várni. Pont most, amikor már minden olyan jól indult! Baszódj meg élet! De komolyan!!!

Haii! Ha tetszett vote+komment és küldjetek el a halál faszára! Na Virág voltam, peace!