The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

25

Eddie
Túl vagyok egy rettenetesen kínos beszélgetésen édesanyámmal. Folyton folyvást túlaggódta a dolgokat és zavarta, hogy Richie-vel voltam. Célzásokat próbált tenni, s kideríteni van-e valami köztünk. Természetesen tagadtam, mert nincsen... Barátok vagyunk ennyi az egész... Valóban ez lenne minden? Amikor énekel, vagy ahogyan ölel. Úgy szorít magához, hogy jöhet orkán erejű szél, elönthet az óceán talán akkor sem engedne el. Mondjuk egy szóval sem mondtam, hogy én nem így ölelek vissza. Mert igen. Ha az életem múlna rajta sem engedném el... Mik ezek az érzések? Miért nem vagyok képes feledni? Gondolatban visszarepülök a megismerkedésünkhöz, amikor egymásba botlottunk a szó legszorosabb értelmében. Ahogyan az ocean eyes megkoronázta a hangulatot. Mikor bőgtem amiatt a hülye kémia miatt, mint egy kislány és ő meghallotta. Paraszt módon elutasítottam az érdeklődését. Majd minden beugrott, mintha polaroid képek sokasága pergett volna le a szemem előtt... Mégis mi a baj velem? Talán kezdek beleesni... Nem, Eddie! Nem vagy egy buzi!!! Ittam és ennyi az egész.... Nem szerethetek bele! Ő sokkal jobbat érdemel, mint egy gyenge, és erőtlen idióta... Miket gondolok már megint??? A saját elmémet nem tudom kontrollálni, mert folyamatosan elkalandozok... Jó leszarom! Én most elkezdek kémiát tanulni és szarok a világra. De most nem a saját listámat állítottam be, hanem Billie Eilist... Ami Richie kedvenc előadója. Felcsendült a Broken heart bitches, de én csak azt hallottam, ahogyan a fiú énekelte ezt órákkal ezelőtt. Olyan mélyen hagyott bennem nyomot, hogy szerintem még 10 év múlva is emlékezni fogok rá. Richie egy ritka kincs, és nem az a fajta, amelyiket inkább visszaásnád. Gyönyörű haj, szemek, mosoly, hang, nevetés, lélek... De nem vagyok belé szerelmes. Nem szerettem bele... Maximum vonzódom hozzá, de még azt sem. Csak... csak kedvelem... A szám végetért, és... komolyan? Az ocean eyes??? Ez valami rossz vicc, amit az élet játszik velem? Nézzük meg vajon Eddie Kaspbrak beleszeret-e a legjobb barátjába??? Idegesen kirántottam a fülest a fülemből és legórtam a földre a tanulnivalómat. Ebben a percben jöttem rá, hogy szakad az eső. De nem ez a kis nyári zápor típusú. Hanem úgy rendesen zuhogott... Ugye Richie hazaért? Megázott volna? És tessék újra rajta fantáziálok. Olvastam egyszer, hogy ha valakit nem tudsz kiverni a fejedből, akkor az a személy ugyanúgy rád gondol... Ez igaz lehet? Istenem bár tudnám mit érez a fiú... felkaptam a füzetem, majd írni kezdtem.
"Hallod ezt?
Itt vagy-e?
Üvölt csendben a magány...
Csak a te hangodra vár.
Hogy felnevess...
Énekléseddel dédelgess.
De nem vagy itt...
A lábad hazavitt...
Szeretném ha itt lennél.
Szép arcot megérintetném.
Szemeidbe belenéznék,
S rögtön elvesznék.
De legbelül tudom,
Ugyanazokat a köröket futom.
Nem kerülök közel hozzád,
A szívem direkt bezárt.
Harcolok ugyan én,
De a józan ész lesz a győztes e csata végén..."
Egy újabb csodaszerű költemény. Ami ebben a legjobb, hogy magam sem tudom a jelentését... Vagy csak nem akarom... Mostmár kétségtelen... Én megőrültem...

Haiii! A mi kis Edsünk kezd rájönni az érzéseire... Tagadja egyenlőre, de mi tudjuk mi az igazság, hm... ez a rész most nem lett zsepi altert, szval ja. Oh ő itt Erdzsi (,•~•,) fogadjátok sook szeretettel... xd Ha tetszett vote+komment Virág voltam csokipuszi😂💛🌻