The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

29.

Eddie
Azt írta találkozni akar velem. Ezt látva majd' kiugrott a két kék szemem a helyéről... Kicsit sem lehettem fura látvány. Dehogyis... Mit tegyek? Menjek, maradjak? Baj van? Segítség kell neki? Mégis miért engem hívott? Bárki más sokkal nagyobb segítség lenne az ilyesfajta helyzetekben... Erre mit reagáljak? Anyám soha az életben nem engedne ki ilyenkor. Marad a kilógás. De az nekem nem megy. De várjunk csak! Láthatom Richie-t... Az arcát, szemüvegét, az íriszeit, a szeplőit! "Hol?" Írtam a kérdést. "A parkban." Válaszolta. Kiléptem a teraszajtón és rájöttem, hogy szörnyen hideg van, hisz a karomon libabőrök jelentek meg. Vagy tán attól rázott ki a hideg, hogy hamarosan ott leszek mellette... Átölelem, megfogom a kezét, és hagyom, hogy ő vezessen. Meg akarom csókolni, vadul, de annál finomabban. De egy csók úgysem lenne elég. Mert abból kettő lenne. Három. Négy. És ez így menne a végtelenségig... Ezt pedig nem hagyhatom! El kell nyomnom ezt a vonzódást! Egyszer talán elmondom neki. De ugyan mikor, ha nem később? Igen, nevetséges vagyok. Felkészültem, összerendeztem magam, emberi alakba, majd kimásztam az erkélyemen. Majd futásnak eredtem. Nem érdekelt, hogy részeg voltam. Mentem, ahogyan gyenge lábaim bírták. Egy őrült voltam. Tudtam, hogy anyám rajta fog kapni. De Ő megtanított élni. Nevetni. Sírni. Szerelembe esni. Leszartam. Akkor és ott. Nem számított más, csak a szemüveges fiú. Megérkeztem a helyre, ahová írta. Ott volt. Nem szívatott. Ahová írta pontosan. És sírt... Szívfacsaró látvány volt, egy olyan személyt megtörni látszani, aki fontos... Akarom mondani, aki mindig boldog és vidám.
-Richie minden rendben?-a hangomban aggódást lehetett felfedezni... Pedig én sem akartam ennyire nyilvánvalóvá tenni az érzelmeimet.

-Igen, Eds! Minden a legnagyobb rendben. Ezek örömkönnyek!-nevetett fel. Istenem, ez a nevetés. Ha mosolyog, akkor hatalmas baj nem lehet!

-Aha, hogyne... Na ülj arrébb!-mondtam és arrébb kezdtem lökdösni. Mikor ez sikerült szorosan magamhoz vontam.-Nem tudom mi történt, de látszanak a sebek. Viszont nekem bármit elmondhatsz. Bízz bennem, éppúgy ahogyan én benned. Azért vagyok itt, hogy hajtsd a fejed a vállamra... Sírj vagy nevess! Én nem ítéllek el! Akarom, hogy tudd, segítek ha kell. Mert fontos vagy nekem Richie Tozier!-és szeretlek. Ugyan ezt kimondani nem mertem, de ez az igazság. És ahogyan egyre jobban rázkódott a válla tudtam, hogy e érzés túlnőtt rajtam. S képtelen vagyok kontrollálni...

Hai buties. Ez egy betegen írt, rövidebb rész, szval bocsánat! Ez annyira nem lett zsepi altert, de a bizti kedvéért tessék 🧻! Ha tetszett vote+komment, és puszi nektek!💛