The secret writer |Reddie fanfiction| ~ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ~

45.

Eddie
Itt vagyok Richie-vel. Mindennek jónak kellene lennie... De valahogy mégsem. Nem vagyok önmagam... Elvileg minden rendben. És nem! Basszus nem! Fogalmam sincs mi a baj velem... De azt tudom, hogy hatalmas. Gigantikus. Orbitális... a szemüveges sokkal jobbat érdemel. Két napnál tovább meg sem tudom tartani, hogy nem karcolgatom a kezem! Nem vagyok más csak figyelemhiányos önbántalmazó nyomorék! Mindenkinek jobb lenne ha eltűnnék... Úgy örökre. Rich elment zuhanyozni én pedig magamra maradtam a szobában. Az ágyán ültem és csak meredtem magam elé. Hirtelen megakadt a tekintetem valamin. A füzetkém! Amit neki adtam... De édes! Ha leírom neki amit érzek talán megérti miért teszem, amit teszek... Hagyjak neki egy levelet? Vagy inkább ne? Hisz akkor utánam jönne... De ha meg nem akkor utálni fog... Mit tegyek? Nem tudom mihez kéne kezdenem... Az emberi logika teljesen cserben hagyott... De ez van. Nem tudok mihez kezdeni. Ő az életem. Imádom, teljesen szerelmes vagyok belé. Mindazonáltal ismerem magamat. És tisztában vagyok azzal, hogy mindent el fogok cseszni. Forrófejű vagyok és egy idióta. Kimondok valamit, amit nem gondolok komolyan. Besértődöm. El fogom rontani a kapcsolatunkat... Tudom... Így hát inkább elszakítom magam tőle. Az könnyebb. És kevésbbé fáj. Legalább is neki. De nekem az elég... És ha neki jó, akkor nekem is. Szerencsére mindig van nálam toll. Ez a mostani esetben sincs máshogy. Megkerestem a legközelebbi üres oldalt és írni kezdtem a füzetbe.
"Csalódtál bennem. Igen láttam az arcodon. A szemeidben. Borzalmas vagyok, tudom. Mindenkinek jobb lesz nélkülem. Ahogyan neked is! Ne vitatkozz! Csak élj, Richie! Élj. Nevess. Játssz a gitárodon! Nézd meg a naplementét. Úgy mintha ott lennék én is! Minden pillanatban melletted leszek. Lélekben. Komoly gondok vannak velem. Egyre jobban löknék el magamtól mindenkit. Így megteszem most. Tudom, hogy fájni fog. Kurvára. De miattam nehogy ejts könnyeket! Beteg vagyok. És az is leszek... Ezen nem tudunk változtatni... Sem együtt, sem én egyedül! Ez az én harcom... Egy gyenge ember vagyok... De nem tehetek róla... Sajnálom. Tudd, hogy nagyon szeretlek... Mindennél jobban... Elfogynak a szavak. Megöl a csend... Annyira sajnálom Richie. Köszönök mindent. A veled töltött hónapok voltak a legszebb idők... Akkor is, ha rossz emberbe szerettél bele..." A végén már muszáj volt letörölnöm a könnyeimet... Ennél gyengébb úgysem lehetnék. Letettem a füzetet nyitva, hogy lássa az írást. Utoljára megérintem a be nem vetett ágyneműjét. Ami az Ő illatát árasztja. Tipikus Richie illat. Keveredik benne a bagó szagától kezdve, a dezodorja illatáig minden. És ez pont így jó. Nem is jó. Inkább tökéletes. Mert Richard Tozier ez. Tökéletes! Ideje volt mennem. Felkaptam a kabátomat, a cipőmet és kiléptem az ajtón. Nem néztem vissza. Túlságosan fájt volna. Beléptem a liftbe, ami levitt a hallba. Nem érdekelt mennyire néznek hülyének... Kiléptem az utcára. Mindenhol fények. A fények, amikről Ő mesélt mindig... Itt már sírtam. Mert féltem. Megrémisztett a saját gyengeségem...

Haiii! Huh RileySweet mekkorát fog ezért nekem lekeverni... előre félek😅. Nem a legjobb rész, de még mindig nem oké a mental health-om... mindegy is. Ha tetszett vote+komment, és lehetőleg ne öljetek meg.... na peace