Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Elbűvölve - Harry Potter x Olvasó [47] - pure_blood_

Fandom: Harry Potter

Szereplő: Harry Potter

Szituáció: félénken, Harry elhív a téli bálba

Kérte: pure_blood_

Szavak: 1800

A könyvtárban ültél, a könyvek rengetegében elvesztél. Éppen egy szaftos fejezetet olvastál egy Bűbájtan tankönyvből. A szemeid futották a betűket, szelték a sorokat. Az egyik kedvenc tantárgyad volt, régóta a terveid közé tartozott, hogy miután végzel az iskolával aurornak adod a fejed. Teljesen elvesztél az olvasásban, így kissé morcosan néztél fel, amikor valaki szöszmötöléssel zavart meg. Szusszanva, felemelted a fejed a könyvből.

Egy kerek szemüveges, sötét hajú fiú matatott a könyvespolcon. Teljesen elveszve és tétován időzött a sor előtt. Egy hosszú vörös Griffendéles sál lógott a nyakából.

- Segíthetek valamiben? - szólítottad meg a megszeppent fiút.

Ismerted látásból a fiút, a Trimágus Tusa legfiatalabb tagja volt. Egy évvel felette jártál, a Beauxbanton ötödévese voltál. Cserediákként izgalmasnak találtad a Roxforti életet, főleg a könyvtárat. Amíg az évfolyamtársaid teljesen szétszóródtak és próbáltak minél több barátot szerezni. Te inkább a könyvtárat választottad. Nemsokára elvégzed az iskolát, komolyan foglalkozni kezdtél a jövőddel.

A Griffendéles fiú megpördült és úgy tűnt meglepte a kérdésed. Tágra nyílt zöld szemei voltak, némán néztetek egymásra. Úgy nézett rád, mintha először látott volna lányt. Aranyosnak találtad a zavarát.

- Igen.. vagyis nem - motyogta. 

Elvetemülten bátornak tartottad, hogy jelentkezett a versenyre. Most viszont úgy tűnt meghátrált. Eléggé szétesettnek látszott, mintha elfelejtette volna milyen szavak jöttek a szájára. Felvontad a szemöldököd. Nem volt szokatlan, hogy valaki megbámuljon. Innen- onnan volt a véredben véle vér is az ősöktől. Így tagadhatatlanul volt egy kisugárzásod, ami vonzotta az embereket. Harry elgondolkodva nézett rád, a szemei megigézően zöldek voltak. Mintha teljesen elveszett volna abban, hogy téged bámuljon, a kérdés kibukott belőle:

- Van már valakid, akivel elmész a bálba?

A fiatal varázsló maga sem hitte, hogy megtette. Hozzád szólt végre. Egy ideje már gyűjtögette a bátorságát ahhoz, hogy elhívjon. Eddig csendben figyelt, de szinte inába szállt a bátorsága. Félt attól, hogy rosszat mond és dühös sárkánnyá változol, aki nyomban felfalja. Ronnak igaza volt, a lányok furák. Még ahhoz sem volt mersze, hogy Cho-t elhívja, tudta nem versenghet Cedricckel. Egy csöppnyit esett az önbizalma az utóbbi időben. Feszülten várta a reakciód.

- Nem igazán - vontad meg a vállad, majd egy kacéran rámosolyodtál - Burkoltan elhívtál?

Harry arca pirospozsgás volt. Nos, most is inkább elhívna egy sárkányt a bálba, mint egy lányt. Az, hogy ideges volt nem is kifejezés. A tenyere izzadt, ahogyan kiengedte a markát majd visszazárta. Nem is reménykedett abban, hogy egyszer a te kezeid tarthatja majd ott. Valahogy úgy érezte, hogy a határain kívül esel. Olyan gyönyörű és kedves voltál vele, azon kapta magát, hogy teljesen elolvad a látványodtól és a szíve örömtáncot jár akárhányszor ránézel. A válaszod egy igennek tűnt, azt hitte rosszul hall.