Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Hajápolási tippek Buckyval- Bucky x Olvasó -whovianrainbowgirl-[21]

Fandom: Marvel
Karakter: Bucky Barnes
Szituáció: az olvasó Steve-éknél alszik és Bucky meglátogatja éjszaka, míg alszik
Kérte: whovianrainbowgirl és Melokonozmosz a szilva miatt.
Szavak száma: kb 1100
A választott mondatok kiemelve vannak. Amúgy, miért vannak ilyen clickbait és random címeim? 😂

A szíve a torkában volt. A sötétség körülölelte és bekebelezte az alakját. Szinte eggyé vált vele. Mégis úgy érezte, hogy nem akar soha eggyé válni a sötétséggel, túl sokat ült ebben. Pedig mostanában a Torony nyüzsgése miatt szeretett volna néha láthatatlan lenni. Kényelmetlenül érezte magát legtöbbször az emberek közelében. Egy kivétellel. Valahogy veled más volt a helyzet. A légkör más volt és kellemes, habár volt hogy nem tudta mit válaszolhatna neked. Nem titok, néha ontottad magadból a szavakat. Néha viszont egy nyugodt csendes pillanatot élt át veled. Ő az egyik kanapén, te a másikon, néha szerényen egymásra mosolyogva. Kellemes csend  volt, nem terhes, erőltetett. Nem vártad el, hogy beszéljen, Nem érezte magát nagyító alá. Nem vártál el semmit sem. Ez megnyugtató volt. Nem néztél rá, mint egy kísérletre, hanem mint egy emberre.

Belépett a szobádba és a mozdulatai kimértek voltak, kínosan érezte magát. Felébredhetsz. Vagy talán nem. De be kellett jönnie, látnia kellett, még ha így álomba szenderedve is. A lényed nyugtatta meg, szikla a tengeri viharban. Egy mélyet sóhajtott és csak pislogott előre, a szemei kerestek a szobában. A takaró a válladig volt húzva, a kezeid lehetetlen pózban, a hajad színe szinte kivehetetlen a sötét és a párna színe miatt. Csak figyelt téged. Mindig is ez volt a feladata: figyelni és támadni. De most nem akart támadni, azt mondta magának, hogy nem fog egy ujjal sem hozzád érni. Csendben szeretni valakit biztonságosabb, még ha soha nem is érezte a bőröd vagy álmodott az érintésedről.

Egy óvatlan lépés előre és az idilli csendet félbe szakította a padló erőteljes nyikorgása. Annyi éven keresztül tökéletes bérgyilkos volt, de most kifog rajta egy deszka. Felkapta a fejét és lélegzetét visszafojtva várt, reménykedve, hogy nem kelsz fel. De most balszerencséje volt, mert te elkezdtél mocorogni, majd kis idő múlva forgattad a fejed ide-oda, keresve a zaj forrását. Bucky abban reménykedett, hogy nem veszed ki az alakját a szobád sötétjében.

Kinyitottad a szemed és többször is pislognod kellett, hogy eldöntsd, nem álmodsz. Mert a szobád közepén ott állt Bucky pizsama-gyanús ruhában és borzos hajjal és mezítláb. Nem számítottál erre. Csak hogy leteszteld, valóban nem alszol, és nem képzelődsz, csak megszólaltál:

- Hajnali négy van, mit keresel a szobámban?

Bucky összerezzent és nem tudta hogyan reagáljon erre. Mondja az igazat? Hazudjon? Fusson el? Maradjon? Mit tegyen? Nem volt még ennyire tanácstalan életében. Ahelyett, hogy válaszolt volna neked, fogta magát és menekülőre fogta. Te megállítottad, mielőtt elérte volna az ajtót. Tudtad, hogy bizonyára oka volt ide jönni, csak azt nem tudtad mi. Minden esetre nem hagyhattad elmenni "üres kézzel".

  - Szeretném ha maradnál. - szólaltál meg álmos hanggal.

Nem hitt a fülének, de valahogy már mozdult is és teljesítette a parancsot, ami valójában kérés volt. Ehhez szokott, hogy parancsokat teljesítsen, még akkor is, ha ez nem volt az. Megállt ágyad előtt és zavarodottan nézett le rád, nem tudta hogyan tovább, mit akarsz tőle és mennyire tartod furcsának, hogy nézett álmomban. Felültél az ágyba és a  melletted lévő helyre mutattál, Bucky nyomban leült melléd. Zavarba hoztad, de úgysem tehetett mást, szótlanul cselekedett, láttad, hogy a mozdulatai kimértek voltak, nem érezte magát otthonosabban.  Fogtad magad és mindkettőtökre terítetted a takarót. Néhány percig ültetek csendben, majd gondoltál egyet és a fejed a vállának döntötted. Bucky megfagyott, de nem lökött el. Próbáltad meglágyítani. A haja elérte az arcod és elcsodálkoztál, hogy milyen kellemes érzésű. Arra számítottál, hogy erős szálú és durva, valahogy az jobban illett volna hozzá.

- Olyan puha vagy. - nevettél magadban  - Mit csinálsz, hogy ilyen puha a hajad?

Forgatta a szemét és úgy tűnt az arca árnyalatokat sötétebb vörös lesz, de ezt te nem láttad a homály miatt. Zavarba hoztad és erre nem tudott mit kezdeni, a hajáról soha senki nem kérdezte. Hümmögött egy sort, aztán rájött, hogy talán csak viccnek vetted az egészet és tényleg ugratod.

- Te sosem fogod be, igaz? - jegyezte meg halkan.

Tudtad, hogy nem akart bántani, ezért inkább bóknak vetted az egészet. Te csak nevettél és megvontad a vállad. Mondták már egy párszor, szóval nem lepődtél meg ezen. Inkább elkaptad a grabancát a mókás hangulatnak és rákacsintottál.

  - Szóval nem akarod velem megosztani a hajápolási tippeid. - sóhajtottad végül.

Bucky nem válaszolt, csak nevetett. Olyan ritkán nevetett. Szeretted a  nevetését. Néhányszor ilyen a hangulat, kínos, de nem rossz értelemben. Fél szemmel figyelted a férfit. Biztosan valami szilvás sampon. Az lehet a titok nyitja. Hagytad annyiban. Újra csend ült közétek. Nem tudtad miért jött át, de nem is számított igazán, itt volt és kellemes meglepetés volt.

  - Tudod, én szeretem a csendet, de nem zavarna, ha beszélnél is. - szólaltál meg egy széles mosollyal.

Bucky összerezzent és magadon érezted erősen a tekintetét. Úgy tűnt mintha valamit visszatartana..valamit nagyon bent akar tartani. A férfi aztán kerülte a pillantásod. Azon gondolkodtál, hogy mondtál valami rosszat.

  - Mi a baj?

Amit rejteget magában az megijeszthet, és ő nem akart elűzni magától. Sőt, magát is megijesztette ez. Idegen érzés volt, először fel sem ismerte. De aztán egyre tisztább volt az érzés, tudta, hogy érez valami erőset irántad. Figyelt és ábrándozott. Szeretett az álmaiban; mert ott nem kapott visszautasítást. A való életben nem volt sosem ilyen eset, amikor keményen rászóltál volna vagy ilyenek. De tudta, hogy a jóságod ellenére, ő tükörbe nézve sem a jó választás. Egy roncs. Kinek kellene egy roncs? Ezek ellenére sem tudott tőled távol maradni, titokban volt melletted, amikor nem is tudtál róla.

- Azt hiszem, hogy szeretlek és ez megrémít. - hadarta el sietve.

Azt kívánta bárcsak visszaszívhatta volna a szavait, hogy be sem jött volna a szobába hogy ezt kimondja. Rettegett a válaszoltól, ami késett, elkerekedett szemekkel néztél rá, aztán elvörödtél. Bucky az ajkába harapott és zavarban felkapta a takarót és a fejére húzta, elbújva tőled és a világtól. A jelenet mosolyt csalt az arcodra és közelebb húzódtál hozzá.

  - Attól hogy elbújtál a takaró alá, tudom, hogy elvörödtél. - mondtad nevetve.

Bucky mélyen sóhajtott. A pokróc meglibbent a lélegzete miatt. Oldalra döntötted a fejed és óvatosan lefejtetted a takarót a fejéről és próbáltad megkeresni a szemét, a haja eltakarta. A kezetek egy ponton találkozott.  Szikrák szálltak.

  - Én is szeretlek. - motyogtad halkan.

Sejtetted, hogy érez valamit, de azt hitted puszta kötődés és semmi több. Csak azt remélted,  hogy tudod majd eléggé szeretni; maradéktalanul elfogadni és szeretni nehéz lesz, főleg, hogy annyi démonja van még, amivel most már együtt kell megbírkóznotok. Szeretetteljesen néztél de, de azért kicsit viccesnek találtad a zavarát. Vigyorogtál és Bucky felhúzta a szemöldökét, megrázta a fejét és az ép keze a hajadat simitotta végig, szinte szárnyalt az érzéstől.

- Ne nézz így rám és ne vess be semmit. - szólalt meg félmosollyal Bucky.

Következő oneshot Raphael és Olvasó (megint) 😍 kis édes.