Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Dallam - Loki x Olvasó - [31]

Fandom: Marvel
Karakter: Loki
Szituáció: A Karácsonyi oneshot-okat összekötő elem, hogy az olvasó mindben egy Christmas elf, akinek az a dolga, hogy olyan embereknek adjon ajándékot, akire senki sem gondolt.
Kérte: @_b_ninaaa
Szavak száma: 1100

A tetőn ült és nézett le az ünnepi forgalomra. A halandók ide oda sürögtek  az utcákon, díszes fák alatt cipekedve giccses csomagolású ajándékszatyorokkal a kezükben.
Asgard-ig hangzik az idegtépő Last Christmas... Loki fogta a fejét és maga sem értette miért nem teleportál el Midgardról, csak itt kínozza magát a földi emberek bámulásával. Lenézte őket, nem csak szó szerint, ahogyan szinte lelógatta a lábát a tömbház tetejéről és a tekintetét elvetve a járókelőkre. Nem, ő minden féle képpen lenézte és kicsinyelte őket. A halandók felszínessége és butaságaik megnevettették. Gúnyosan húzta a száját, ahogyan pásztázta őket.
Minduntalan rohangásznak valami után. Hatalmában állt, hogy megkeserítse  az életüket, de most mégsem égett a vágytól,  hogy egy apokalipszist indítson.

Valamivel mégis rendelkeznek, amivel ő most nem. Nem, nem az ajándékokra vágyott. Valami üresség tátongott benne, amire nem tudott gyógyírt. Néhány kedves szó elég lett volna, hogy betapassza a szíve lékjeit. De mégsem kapott. Részben magának köszönhette, el is került mindenkit, mert félt elviselni az elutasítás gondolatát. Inkább meg sem adta az esélyt. Talán ezt érdemli, a magányt. Egy mély sóhajt engedett ki. Elvégre ezt akarta, nem? Hogy egyedül üljön a világ tetején.

  - Öhm, bocsánat nem ön véletlenül Loki? - szólalt meg egy csilingelő hang a háta mögött

Loki felpattant és néhány pillanat alatt már tör csillogott a kezében. Kétszer nem gondolta meg, máris rátámadt a piros ruhás tüneményre, aki meglepte. Te viszont ugyanolyan meglepetséggel fogadtad, mint ő téged. De nem hasonló ellenségességgel, te hagytad magad a falnak nyomni és még azt is elviselted,  hogy Loki hevesen a nyakadhoz szorította a tört. Kicsit már hozzászoktál ahhoz, hogy a munkád nem veszélytelen. Mindenki a külsőd alapján ítélkezik és nem is sejti, hogy azért nem kis varázserővel ajándékoztak  meg cserébe. Felvontad a szemöldököd és sziklaszilárdan néztél Loki szemébe, csöppet sem hátrálva. A férfi jeges szemei fenyegető volt és te próbáltad megolvasztani a jeges tekintetet amivel rád nézett. Ki gondolta, hogy valaki ilyen harcias éppen Karácsonykor?

   
  - Hé, lassan a testtel, ha elszakad akkor bajban leszek. - morogtad és a szemed nyomon követte a penge útját a piros uniformisod közelében.

A félelem hiánya a szemedben zökkentette ki. Igazából minden okod meg lenne, hogy rettegj. Hát mi baj lehet veled? A tekintete tanulmányozott és látva a harciasságod egy mosolyt csalt az arcára. Oldalra döntötte a fejét és egy igazán megnyerő mosolyba vonta az ajkait.

  - Egyet se félj, nem tíz másodperces ismerkedés után szoktam letépni a nőkről a ruhát.

Elnevetted a válaszát, de láttad, hogy azért a tekintete még időzik egy kis ideig. Forgattad a szemed. Őszintén, az öltözéked inkább hasonlított egy olyan lányéra, aki igyekszik egy Christmas themed partyba és úgy dönt a hosszú zokni mellé kellően lenyesi a szoknya alját. Mint minden manónak, neked is piros ruhában kellett virítanod, de igazán örültél volna magad választhattad volna meg a ruha darabjait. Jobban szerettél volna egy hosszú vörös köpenyt, mint egy szuperhősnek.

  - Kinek dolgozol? Huh? Ki küldött, hogy ölj meg?

Nem vallhattál színt teljesen, a nyelved meg volt kötve. De valaki rá is gondolt és elküldött téged, hiszen a listán Loki Odinson volt. Az ajkadon egy meleg mosoly jelent meg, a szemed ragyogott, ahogyan rá néztél.

  - Senki. Éppen azért vagyok itt, mert rád senki sem gondolt. - mondtad csendesen, mint egy titkot, majd mikor Loki ajkai a döbbenettől szétnyíltak, folytattad - Karácsony manó  vagyok, azokat látogatok meg, akinek nem szánnak ajándékot.

Loki elsápadt és a szeme a füledre esett,ami kikandikált a sapka alól. Manó fül volt kétségtelenül. Kételkedett abban, hogy eredeti. Még neki is túl elrugaszkodottnak hangzott a történeted. A szorítása a nyakadon szorosabb lett és te kezdtél rájönni, hogy nem tréfa dolog.

  - Ez a legpimaszabb hazugság, amit nekem még valaha is mondtak... - kezdett bele Loki, de a következő pillanatban a kezét girland fonta körül és égősor kúszott fel a derekán, míg elrántotta tőled.

Az égősor a bokáját is körülfonta és lehúzta a földre, amit a férfi nem támogatott, hevesen feljajdulva. Tusakodtak egy darabig, míg Loki maradt alul maradt és mint egy durcás gyerek törökülésben volt a földön és tekintetével gyilkolni tudott volna. Igazán szép látvány volt, ahogyan morcosan ül a földön, az égők világítva körbe veszik és vidám dallamot dúdolva. Vicces volt az ellentét. Te a csípődre tetted a karod és győzedelmesen néztél le rá.

  - A hitetlenek mindig így járnak. - ráztam a fejed rosszállóan - Olyan erőm van, amire mások csak vágynak.

Loki felvonta a szemöldökét és kérdően rázta a fejét. Szinte elismerést véltél felfedezni  a szemeiben. Most már szemernyit sem kételkedett abban, hogy Te egy karácsonyi csoda vagy. Csak azt nem értette kinek köszönheti ezt a ajándékot.

  - És te arra használod, hogy másokat megajándékozz?

Lelkesen bólintottál. A hangjában nem volt annyi gúny, mint azt amúgy elvártad, inkább csak meglepődött azon a tömény szereteten, ami a szemeidben csillogott:

  - Én élvezem.

Abban nem kételkedett. Elismerte, volt valami élvezetes is benne, mondjuk az, amikor az embert védtelenné teszed és kikötözöd karácsonyfadíszekkel. Érdekes tünemény vagy, a furcsa kirívó manó jelmezben és a Thanos-t fenyegető Karácsony erőddel.
Mindenek ellenére, érezte, hogy hasában émelygető melegség fut át, olyan amit régen nem tapasztalt.

  - Megértem. - bólintott Loki - Mikor szabadulhatok ki?

Próbaképpen, megfeszítette az égősort, de az cseppet sem engedett a szorításából. Loki mélyet sóhajtott és az arca vörössel telt el. Megalázó, hogy ennyire tehetetlen az erőddel szemben. Lehajtotta a fejét, legyőzötten és szégyenkezve. Az ajkát mardosta, ahogyan tűkön ülve várta a válaszod.

  - Ha az összes időzített Karácsonyi ének lejárt.

Egyebet sem kellett halljon, máris dühösen fújt. Egyebet sem hallott az előző pár órában, mint az őrjítő dallamokat, amik gyökeret vetettek a fejében.

  - Tudom, hogy egy jég óriás vagy, de belül egy meleg szív dobog, ezt ne felejtsd. - mondtad csendesen és lehajoltál hozzá.

A kezed a mellkasán nyugodott és egy szívet rajzoltál, ő megbabonázva figyelte a mozdulataid. Nem értette, hogyan történhetett ez, hogyan csöppentél az életébe és hoztál meleg érzéseket. Összeráncolta a szemöldökét és az ajkába harapott, a szemei újra végigfutottak rajtad, szeretett volna szólni, de nem kapott szavakat a nyelvére.
 
  - Ott a helyed közöttük. - suttogtad és láttad, hogy Loki tekintete egyre lágyult meg, míg elvesztette az ellenségességét  - Csukd be a szemed.

Egy lehetetnyi csókot érzett a szemhéján, mint egy anya csókját az elalvó gyermeke homlokán. A
Ugyanaz a keleti dallam volt, amit Friga dúdolt neki a gyermekágy mellett. Egy könnycsepp gyűlt össze a szeme sarkában, ami aztán kiszámíthatóan legördült az arcán. Loki elmosolyodott és érezte, hogy a karácsonyi égők felszívódnak a teste körül. Mikor kinyitotta a szemét megpillantotta az ajándékot a földön.