Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Újonc - Gézengúz x Olvasó -[33]

Fandom: Tini Titánok

Karakter: Gézengúz

Szituáció: téged kitagad a szülőbolygód, mert tettél valami megbocsájthatatlant, ezért egy féreglyukon át kidobnak, te pedig éppen a TT torony tetején landolsz.

Kérte: EggoLoverWeirdo

Szavak száma: 1700

Csak zuhantál és zuhantál.Hagytad magad, hogy csak zuhanj a feketeségben. Egy ponton  a ruhád befedte a csillagpor, ahogyan átnyargaltad a kozmoszt, egyre-egyre messzebbre a szülőbolygódtól. Elűztek, a könnyeid szívtad vissza.

Egy dühös mutáns dobálta az egyik autót, éppen a fejed mellett suhanva el. Leszálltál és egy szemetes mellett bújtál el, az orrod a félelemtől immunis lett a bűzre. Egy csapat szállt szembe a támadóddal, annak ellenére, hogy nem vettek téged észre. Öten voltak és éppen egy bankrablást állítottak meg. Elkerekedett szemmel figyelted a csapat dinamikáját. Ahogyan a két lány repkedett és célzott rá. Láttál egy félig robot embert, és egy teljesen embernek tűnő fiút. És végül egy zöld lényt. Először nem is tudtad kivenni, micsoda. Vagyis, inkább micsoda nem? Elefánt, vagy sas? Folyton változtatta az alakját és újabb állat formáját vette fel.

Most egy oroszlánként üvőltött és a mutánsnak rohant. Te beszívtad a levegőt és az ajkadba haraptál, ahogyan a zöld lény is nagyon harapott belé. De a mutáns nem hagyta annyiban és a földhöz csapta. A fagyos éjszaka volt a szülőbolygód, egy pillanatra a tér körülötted ahogyan megfagyasztottad az időt, félre nyomtad a mutánst az útból és hagytad, hogy a sötétség az ellenségük szívébe szökjön. Az idő újra tovább folyt a képzeletbeli homokóra és a Tini Titánok figyelme feléd fordult. Te kecsesen lebegtél egy ideig, majd leszálltál a földre, a köpenyed meglibbenve. A szörny utolsót mordult, majd elsötétült, mintha csak kiradíroznák a képből, majd porrá vált. Gézengúz csak ámult és szóhoz sem talált, képtelen volt levenni a szemét rólad. Felpattant és leporolta magát, úgy tűnt a szörny porából is jutott rá egy kevés. Mindenki elkerekedett szemekkel nézett rád. Te elmosolyodtál és felemelted  a jobb kezed, hogy integess, ám akkor már előtted is termett Robin és a botját rád fogta. A mosoly lehervadt az arcodról. Ki gondolta volna, hogy az emberek ennyire harciasak? 

- Öhm, szívesen. - sóhajtottál, majd inkább úgy fontoltad magadban, hogy biztonságosabb, ha magyarázkodsz - Én csak ide tévedtem, a saját bolygómról száműztek. 

Az előtted álló maszkos fiú szeme sem rebbent, úgy tűnt a történeted nem rendítette meg. Az ajkadba haraptál és azon gondolkodtál hogyan húzd ki magad egy olyan helyzetből, ahonnan nincs békés út. Láttad, ahogyan harcol, kifigyelted a fürgeségét. Míg a talajon vagy te is, valószínűleg lefogna...

- Várj Robin, ki kell kisegítenünk egy elveszett mutánst!

Egy lány ugrott eléd, te pedig hátráltál. A hangja magas volt és lelkesen ugrált, közétek befurakodva. Te és a Robinnak nevezett fiú összenéztetek, kissé nem értve a túlzott ujjongást. Csillagfényt teljesen feldobta az új tag és foggal-körömmel itt tartott volna téged, még akkor is ha a csapat vezetője nem egyezett volna bele.