Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Altató- Finnick x Olvasón -24

Fandom: Éhezők viadala

Karakter: Finnick Odair

Szituáció: az olvasó megnyeri az X számú viadalt és a Kapitóliumba kerülve Finnick megpróbálja helyre tenni.

!Korhatáros fejezet! habár, szerintem semmi ízléstelen nincs ebben.

Kérte: city_of_angels98

Szavak száma: 3200

A viadal óta az életed egy küszködés volt. Számtalanszor kívántad azt, bárcsak az arénában estél volna el. A trauma, ami ott bent ért egy poszt-traumás stresszben tört ki rajtad. Álmatlanság gyötört, krónikus. A nyugtatók egyre kevésbé hatottak és az egészséged féltve nem mertél nagyobb dózist bevenni. Sokszor viszont azon gondolkodtál talán jobb lenne egy halálos dózist bevenni. Nem gyötörne akkor már semmi, nem kell több álmatlan éjszakákat eltölteni. A nyugtatók és az éjszakai séta hatása, hogy irdatlanul lefogytál.  A Kapitóliumi ruhák, amiket mostanában rád adtak, ki voltak tömve, pótolva a leadott kilókat. Sosem néztél szívesen a tükörbe, de most még annyira sem tetszett a látvány.

Egy mulatságon (ahol mindenki mulat, csak te nem) találkoztál vele: Finnick Odair egy lenge öltözetben járt-kelt és mosolygott mindenkire. Úgy el tudta adni magát és azt, hogy milyen jól szórakozik, hogy szinte irigyelted. A Kapitóliumi példa, az mestere az érzéstelenségnek. Mindenfélét hallottál már róla: született gyilkos, a legfiatalabb nyertes, tenyérbemászó.. a lista ennél tovább tartott. De amit mindig rosszul esett hallani az volt, hogy mennyire szeretett a nők körében. A nők szerették, akarták és meg is kapták Finnick-et. Húztad a szád szélét, fintorogva fordultál el.

  Feléd fordult és villantott egy mosolyt a távolból, amit gúnyosan viszonoztál. Türtőztetni akartad magad az előítéletektől. Hiszen magad is hasonló helyzetben voltál: hatalom nélkül.. Téged is meghívtak rendezvényekre, kényszerítettek arra, hogy olyan helyekre menj és olyan alakokkal akikkel nem mentél volna ép ésszel; szívességet kértek tőled, de nem olyan dolgokat, amiket Finnick-től. 

A teraszra sétáltál. Hangokat hallottál feléd közeledni és ösztönösen ugrottál, amikor egy kéz ragadta meg a karod. Gyors pánik futott végig rajtad, az álmatlanság és a kimerültség rontott a reakcióképességed, elvégre a hátad mögé furakodott valaki észrevétlenül. Kirántottad a karod, annak ellenére, hogy csak Finnick volt az. Küldtél neki egy ellenséges pillantást, de megtűrted. Sóhajtottál és lassan tele volt a hócipőd a ricsajból a partin.  A Kapitóliumi fényűzésből eleged lett, s kellett már valaki, akinek kifakadj erről:

- Azt hiszik, megvehetnek minket. - jelentetted ki dühöngve.

Finnick oldalra döntötte a fejét és felvont szemöldökkel nézett rád. Szinte nevetett valamin, ami csak olaj volt a tűzre a lobbanó érzelmeid illetően iránta. Hozzád hasonlóan a karnak dőlt, de egy pillanatra sem vette le a szemét rólad.