Fandom: The maze runner
Karakter: Thomas
Szituáció: Érkezés a Dobozban (mondhatni, Teresa helyett)
Szavak száma: 1650
Kérte: fla256
Amikor kinyitottad a szemed a tátongó semmi fogadott és te pánikolni kezdtél. Ez felébresztette az érzékszerveid és a túlélő ösztönöd is beindította: a szemed gyorsan hozzászokott a sötétséghez, már láttad tárgyak körvonalát, az enyhén pislákoló piros fényt. Úgy érezted, mintha sűrű lenne a levegő, párával telített, de te csak mély levegőt vettél, hogy lenyugtasd a légzésed. Az a valami, amiben rekedtél egyre ment feljebb és feljebb. Motorikus hang ütötte meg a füled, te pedig próbáltad lassan összerakni a darabokat Egy liftben voltál, ami egyre feljebb és feljebb vonszolt, te pedig remegve néztél fel hátha látod mikor áll meg. Kissé nehéz volt vezetned a gondolataid, mert zúgott a fejed és konkrétan semmire sem tudtál gondolni azon kívül, hogy vajon mi fog történni veled. Nem jutott eszedbe semmi magadról, sem a neved, sem a korod, semmi az ég világon és ez mint vérző seb tátongott benned.
Remegő lábakkal felálltál, de abban a pillanatban a lift hirtelen megállt és te nekiestél a rácsos oldalának és éppencsak meg tudtál kapaszkodni. A lámpa zölddé váltott és a mennyezet ketté vált, fény szökött be a térbe, te pedig lesütötted a tekinteted. Hangokat hallottál fentről és megrémültél. A szemed máris valami rejtekhely után kutatott, de csak a körülötted lévő dobozokra tudtál hagyatkozni. Gyorsan elbújtál a dobozok mögé, mielőtt még teljesen kinyílt volna a mennyezet. A hangok felerősödtek, te pedig még jobban összehúztad magad.
- Mi az, talán elfogyott a Zöldfülű?
-Nem is baj, mind összepisili magát.
A hangok határozottan fiúktól származtak, akik fent veszekedtek és civakodtak és készültek lejönni. Furcsán beszéltek, különös szavakkal, amit nem értettél. Arról is szó esett, hogy felviszik a dobozokat, neked pedig lassan gyomorgörcsöd volt a rémülettől. Nem tudtad mi ez a hely és ezek a fiúk? Mit akarnak tőled? Te hogyan kerültél ide? De a legfontosabb: miért nem tudsz semmit, egy papíralaknak érezted magad, hiszen még a neved sem tudtad felidézni. Néhány fiú lemászott a liftbe és te összehúztad magam, de tudtad, hogy már csak idő kérdése, hogy valamelyik megtaláljon. Lépések hangját hallottad és a szíved a torkodban dobogott.
Egy fekete hajú fiú nyúlt a dobozod után, ami elrejtett és éppen leemelni készült, mikor meglátott és megtorpant. Az arca tiszta sokk volt és már nyitotta is a száját, hogy mondjon valamit, vagy felkiáltson. Annyira zavarodott volt viszont, hogy nem jött ki hang a torkán először, te pedig kérlelően rá néztél. Ráztad a fejed és az ujja az ajkadra helyezted, jelezve, hogy ne áruljon el. Ő nem tett semmit, hogy eláruljon, csak nézett rád, elcsodálkozva. Egy fiú viszont látta a fekete hajú fiú tétlenségét és rá szólt:
YOU ARE READING
Kitépett lapok // Oneshots [HU]
General FictionHelló lányok! Nézzetek a kedvenc karakteretekre aztán erre a könyvre. Aztán újra a karakterre és újra a könyvemre. Ti nem lehettek együtt. De ha ebbe a könyvbe beleolvasol, legalább addig úgy tűnhet a szerelmetek valós. Nézzetek le, aztán föl, hol v...