Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Vissza hozzád - Bucky x Olvasó [55]

Fandom: Marvel

Karakter: Bucky Barnes

Szituáció: Bucky megismer még a 40-es években és lassan egymásba szerettek, de a háború szétszakít titeket.

Kérte: buckysplumtea

Szavak száma: 2700

Sosem gondoltad volna, hogy ennyire szemet szúr majd neked. Az anyád szerint hiba beleszeretni egy katonába. Végzetes hiba, amivel egy nő a boldogtalansághoz láncolja magát. Az életed minden aspektusát irányítani akarta, így éppen ellenkezőleg vélekedtél. Mást sem akartál, mint titkon egy katonával találkozgatni. Nem is akármilyennel. Az édesanyád messze járt attól, hogy az ábrándjaid is megszabja. Bárcsak látta volna azokat a bűnbe ejtő kék szemeket! Nyomban elolvadtál, amikor elkaptad a tekintetét.

Talán jó példát akart mutatni, vagy talán a szél sodorta ide, de Bucky a templomban kötött ki. Valamit igazán meg kellett ezek szerint gyónjon. Először a templomban szemeztél vele. Ő a férfiakkal ült, te a nőknél. Éppen egymással szemben. Nem volt idegen az arca, mégis félénken néztél a szemébe James Buchanan Barnes az utcátokban nőtt fel. A szemed előtt, akár együtt is nőhettetek volna fel. Ha a szüleitek nem gyűlölték volna ennyire egymást. Így ő nem maradt más, mint egy elvesztegetett lehetőség.

Ugyanakkor, nem maradt neked közömbös. Tisztában voltál, hogy nemrégen sorolták be katonának, s már csak idő kérdése, hogy kihelyezzék valamelyik frontra. Figyelemmel követted ugyan az életét. Egy kis részed mindig fülig szerelmes volt belé, még akkor is ha nem futottál vele össze minden egyes nap.

Mindig udvarias volt veled, s jól bánt mindenkivel. Álmatlan éjszakákat okozott minden beszélgetés vele, a gondolataidba költözött a kellemes hangja és a mosolya. Éjszaka is az ablakban ültél és vártad, mikor csinál egy tiszteletkört a robogójával a környéken. 

Szeretted volna azt hinni neked teszi. De valószínűbbnek tartottad, hogy csak bosszantani akarta a pökhendi szomszédokat. Bucky sosem félt sem visszavágni sem kiállni magáért. Csodálltad őt emiatt. Azt kívántad, bárcsak te is kiszabadulhatnál a szüleid elvárásai és szabályai alól. 

Már kifelé ballagtál a templomból, ám még mindig Elkalandoztál a gondolataidban, míg a nővéred oldalba nem bökött, hogy levedd végre a leendő katonáról a szemed. Ám a dolog balul sült el, mert kiesett a kezedből az énekeskönyved, ami szépen elterült a földön. Lehajoltál volna utána, de egy alak jelent meg előtted. Felemelted a tekinteted és szemben találtad magad éppen Buckyval.

- Tudod, nem lenne jó, ha felfalnál a szemeiddel... még a végén ki megy háborúba, ha belőlem semmi sem marad?

Noha viccelődve mondta, amikor lehajolt a könyvedért, te mégis bepánikoltál. Még szerencse, hogy a nővéred odébb várt rád, mert igencsak nagyot nézett volna erre. Ennyire nyilvánvalóan néztem? Fülig vörösödtél, nem kaptál szavakat. Bucky szeme nevetett rád, te viszont vörös voltál. Ő volt sokszor a fantáziáid témája, gyermeteg ábrándozásod főszereplője éppen itt állt előtted.