Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Éjjeli bagoly- Bucky x Olvasó - Pagie- [13]

Fandom: Marvel

Karakter: James ' Bucky ' Barnes

Szituáció : Bucky rosszat álmodik és az Olvasó megvígasztalja

Szavak száma: kb. 1500

Kérte: PagieCake

Egy hangos dörrenés és te megmocorogtál álmodban. A szoba sötétje eltűnt egy pillanatra, ami a villám műve volt. A sötét visszatért, de te nem érezted a homály és tétova körvonalak világát fenyegetőnek, a szemeid csukva voltak, az álom hatalma alatt által. Ám egy kék szempár viszont kinyilt és megrémült. A szemek végigfutottak a környezeten és a kezei eltakarták a szemeit. A karjait óvatosan elvette a körülötted, nehogy véletlenül a félelem erőt vegyen rajta és bántson. Egy borzalmas rémálom gyötörte és felkavarta és nem bírta, hogy ne remegjen. Az emlékek lidércként törtek rá és úgy érezte megfojtják. A Hydra emberei gondoskodtak róla, hogy egy életre ne felejtse el a borzalmakat, amiket tettek vele. A feje lüktetett és úgy fújt, mintha egy maratont futott volna le, a mellkasa szaporán megemelkedett és süllyedt, borzalmas, amit ezek a démonok művelnek vele. A fém kezét elhúzta tőled és próbált minél messzebb fészkelődni az ágyon, hogy a keze még véletlenül se érjen az alvó alakodhoz. Főleg nem a fém keze. Habár évek óta a teste egy része, soha sem fogja annak is tartani, nem a karja kiterjedése, hanem egy idegen valami. Néha beleborzong,  retteg a gondolattól, hogy valaki irányítani próbálja majd a kezét és képes lesz újra borzalmakat véghez vinni.  Nem akar újra más hatalma alatt állni, mint egy robot, újra érezni akar. A kezét elhúzta a szeméből, de csak sötétséggel találkozott. Egy villám fénye töltötte be a szobátokat és Bucky szemei rád estek. A hátadon feküdtél, a fejed oldalra fordítva, felé, a párnán, a takaró félig fedett, Bucky pedig azon gondolkodott, hogy nem fázol-e. Nyitott ablakkal aludtatok el, a nyári eső a viharával pedig, mint nem kért vendég érkezett meg. A vállad bőre fedetlen volt, a férfi pedig azon csodálkozott, te miért nem vagy libabőrös ettől a hidegtől. Tudta, ha hozzádér,  akkor ő lesz libabőrös. Mindig ezt műveled vele, ezt az édes kínzást. Annyiszor húzna magához naponta többször is, annyiszor hintene óvatos mozdulatokkal az arcod és az ajkad, de nem mer, fél, hogy nem lesz képes elég gyengéd veled, hogy bántana valamivel. Félt a benne rejlő démontól, amit egy ideje sikerült elnyomnia a fejében. Te mutattad meg neki, hogy érezni megéri valaki után nyújtózni, egy érző-élő ember bőrét a sajátod mellett érezni. De ő csak téged akart érezni. A hús-vér kezét feléd nyújtotta, hogy megmarkolja a takarót és feljebb húzza, de félúton megállt a keze. Megmocorogtál és az oldaladra fordultál, a hajad a szemedbe hullott. Bucky keze remegett, inkább visszahúzta és fájdalmasan behúnyta a szemét. A lelki zavar, a bizonytalanság,  az emlékek valós kínná váltak.

Egy újabb dörgés szakította félbe a csendet és a férfi felült az ágyon. Az ágy  nyikorgása csendes suttogás volt a dörgő hang mellett. A takaró lecsúszott a mellkasáról, kitéve a vihar lehűtötte levegőnek. Az ujjatlan fehér póló virított a sötétben, ha kinyitottad volna a szemed te is könnyűszerrel kiszúrtad volna. Ám a férfi csak egyik keze lett libabőrös, de nem volt ereje visszafeküdni, semmit sem tenni, még azt is hagyta, hogy a barna hajtincsek függönyt vonjanak a szemei előtt. Bucky összeszoritotta az állkapcsát, hogy ne vacogjon és hogy törjön ki. A hidegtől mindig a Hyra jutott eszébe,  a folytonos csontig hatoló hideg és kín. A lélegzete felgyorsult, az álma újra visszaköszönt és felkavarta.