Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Személyes démon - Lucifer x Olvasó [40]

Fandom: Lucifer

Karakter: Lucifer Morgenstar

Szituáció: a kedvenc bukott angyalunk unatkozik és keres magának egy embert, akinek az agyára mehet.

Szavak száma: 3000

Kérte: Cukokra

Stresszesen dobtad le a cipőd az előszobában. A telefont az imént tetted le, anyuddal az új állásodról beszéltetek. A család szokás szerint agódott érted. Éppen csak egy hete költöztél új városba, egy két szobás lakást bérelsz, ahol egyedül élsz. Elismered, kissé hiányzik az otthon melege, s a finom étel, ami várna, mikor hazaérsz. Kicsit fásultan teltek a napjaid, különös volt a magány, nem ehhez szoktál.

-Remélem, hogy holnap jól megy az interjúm. - mondtad magadnak, aggódva.

Úgy érezted, ha valami nem fogja elterelni a figyelmed a bajaidról akkor egész nap ezen fog kattogni az agyad. Már előre eltervezted, hogy Netflix-el jól elvered az időt, közben összedobsz valami ennivalót is.

-Ne reménykedj. - szólalt meg egy mély hang -  A remény a butáké.

Megtorpantál. A hang a nappaliból jött, remegve léptél be, kissé az ajtófélfába kapaszkodtál, amikor megláttad, hogy egy öltönyös férfi terpeszkedett el a kanapédon. Borostás volt, olyan középkorú és átható, mély tekintettel nézett rád.

- Hát te meg ki az ördög vagy? - fakadtál ki.

A kezed ökölbe szorult, azt kívántad bárcsak lenne valami nálad, amivel harcolhatnál a betolakodó ellen. A férfi annyira komótosan feküdt, egyáltalán nem zavartatta magát. Kételkedtél, hogy a szándékai jók lehetnek, elvégre betört a lakásodba. Ez volt a rémálmod! Hogy valaki betörjön, téged védtelenül kap.

. Sssz. - szívta be a levegőt, majd forgatta a szemét - Bocsi, téves. Az Ördög ma szabadnapos.

A hangja jeges volt, számító, kicsit sem keltett benned bizalmat. Futásra készen álltál, és a kezed már a telefonod útán nyúlt, hogy tárcsázd a rendőrséget. Az volt a terv, hogy kifutsz majd a lakás elé és tárcsázod a rendőrséget, vagy segítséget kérsz. Ha rablóval van dolgod akkor már úgyis kifosztott mindent, valószínűleg most már az életedre pályázik.

- Na jó, ki vagy te és mit keresel itt? - csattantál fel, nem értékelve a poénját - Hívom a rendőrséget! 

A férfi sóhajtott, majd a kezeit széttárva magára mutatott. Az ajkán egy öntelt mosoly húzódott, szinte ünnepélyesen mutatkozott be neked:

- Én vagyok meghatározatlan ideig a személyes démonod.

Előre hajolt, amikor ezt mondta, a hatás kedvéért. Felvontad a szemöldököd, hitetlenül. Erre megmutatta az igazi arcát, az ördögi lényegébe engedett. Vörösen izzodt fel az arca, a hangja eltorzult. A hideg futkosott a hátadon, valóban egy természetfölöttivel van dolgod. Nem hittél ezekben, de azt hiszem ezentúl ez meg fog változni. Legalább nem egy rabló, nézzük a jó oldalát. gondoltad, Inkább legyen egy démon, mint egy rabló. Eldöntötted, hogy valószínűleg valaki megátkozott. Nincs már mit tenni, mint elviselni, ezek szerint. Fordított pszichológiával akartál próbálkozni.  Nem úgy tűnt, hogy el fog menni egy darabig, hát akkor úgy teszel majd, mintha nem zavarna.  Gondoltad, ha a személyes démonod az agyadra akar menni, akkor inkább te mész majd az ő agyára, ha ez lehetséges.