Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Öcsémnek

Újra szülinapi oneshot, mert nem tudok nem ajándék nélkül hagyni senkit. Rövid lett, bocsánat 😶
Lesmiserables_fanboy

💙💙💙💙💙

A telefonod csörgésére felkaptad a fejed. Még ha szeretted volna, akkor sem tudtál volna, olyen körülmények között az utált tantárgyad tanulni. Nem mintha lett volna kedved hozzá, de kötelező volt most már neki ülnöd, ha át akartál legalább egy átmenőt kapni. A telefon képernyőjét bámultad, egy telefonszám jelent meg. Ismeretlen szám volt. Nem szoktad felvenni ilyenkor a telefont, de most mégis valami előérzésed volt és a zöld felé húztad a telefon ikont.

  - Igen? - szóltál bele a telefonba.

Vártál egy picit, azt hitted, hogy csak egy téves hívás vagy valaki csak szórakozik. A hívónak inába szállt a bátorsága. Aztán, mikor már éppen le akartad tenni a telefont, egy bizonytalan férfihang szólt bele:

  - Öhm, nem tudom, ha ez jó szám, mert Tony szerezte, de..

Ráncoltad a szemöldököd és nem értettél semmit, fogalmad sem volt ki Tony, aki ügyesen megszerezte a telefonszámod. Kissé már fenyegetve is érezted magad, hogy ilyen bénácska de jól felkészült telefon betyárral által szemben.

  - Kivel beszélek?

A hangod talán kicsit fenyegető akart lenni, de nem tűnt annak. Mintha ennyivel el tudtad volna üldözni. Nem éltél abban a hitben, csak rákérdeztél, azt gondolva, hogy valamelyik osztálytársad szórakozott veled.

  - Steve vagyok. - furcsán hangzott hozzátenni a magyarázatot - A parkból.

Majdnem a homlokodra csaptál, butának érezted magad, mert nem ismerted fel a hangját először. A park megemlítése nélkül is ő jutott volna eszedbe. Persze, hogy azóta a gondolataidban maradt, a szavaid, a kedvessége. Habár a lábad a közben befáslizva meggyógyult, az emléke, hogy a karjaiban voltál nem halványult el.

  - Ó, szia. - köszöntél most már rendesen.

Steve hümmögött és viszonozta a köszönést. Az arcod a vörösség tengerében úszott és kicsit már szégyellted magad, mert így ráförmedtél az elején. A telefont a füledhez nyomtad és ledobtad magad az ágyra, vigyázva azért még a lábadra. Csend ült be közöttetek és te kezdtél aggódni, hogyan fogod fenntartani a beszélgetést.  Hallottad aztán Steve hangját, ami a füledbe duruzsolt.

  - Van nálam valami, ami hozzád tartozik.

Egyből beugrott a taxis jelenetetek, hogy nála maradt a biciklid és te csupán egy ígérettel maradtál. Úgy érezted magad, mint egy romantikus filmben, mikor elváltatok egymástól. Visszanéztél a taxiból és a távolodó alakját elnyelte a felhőkarcolók sora. Egy érzés költözött a szívedbe, meleg és szétáradó a mellkasodban. Az nem kifejezés, hogy vártad, hogy újra találkozzatok, noha féltél, hogy talán elbénázod az egészet. Hiszen az első találkozásotok is egy véletlen baleset folytán történt. Mégis, nem gondoltál cseppet sem rossz emlékként erre, miért tetted volna? Steve Rogers fogott a karjaiba és a férfias kölnie illatát érezted az orrodban napokig, édes gondolataid voltak rá gondolva.