Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Megírva a csillagokban - Beitang MoRan x Olvasó [57]

Fandom: Oh! My Emperor

Karakter: Mo Ran

Fandom: Oh!My Emperor

Szituáció: Mo Ran félholtan rád talál valahol majd befogad és a végén megkéri a kezed. Írtam neked is különleges képességet.

Kérte: Kumiran

Szavak száma: 2100

Moran a kezeit a háta mögé tette, a sötétkék kimonója meglibbent utána, ahogyan a holdfényben sétált. Az uralkodói udvar csodálatos volt, a  Elgondolkodva lépkedett, egyedül. A napjait bearanyozta, hogy az unokaöccse agyára ment az idegen lány, FeiFei. A jólelkű, bár ügyetlen lányka mindig mosolyt csalt az arcára. Feje tetejére állította az udvart és ez volt az, amire mindenkinek szüksége volt belül.

Noha Yi, az unokaöccse azt állította igazán nem kedveli és csupán teher az uralkodói udvarnak. Moran sejtette, hogy félig hazugság, hogy füllik foga a lánnyal időt tölteni. Noha FeiFei úgy rajongott érte. Az ajka egyenes volnalba húzta, kicsit szomorúan. Kíváncsi volt a szellemek neki mikor szánnak valakit.

Mintha csak meghallgattattak a kívánságai, az eget egy hullócsillag szelte át. Moran elcsodálkozott a fényességben. Megtorpant, a fénycsóva az udvar másik végébe vezetett. Nem értette, csupán látta felvillanni az égen. A szeme előtt képek játszódtak le. Látott téged az udvarban, az unokaöccsével sétálgattál, kacagtál és ők egymásra néztek. Látott aztán felé fordulni, de akkor a képet mintha elvágták volna. A mellkasát meleg érzések töltötték el. Irántad. Noha még csak nem is ismert.

A szemei kitisztultak újra. Szedte a lábait a fény irányába, ami kialudni látszott. Azt hitte a szeme káprázik, de egy lányt pillantott meg elterülve a földön. Feléd sietett.

- Gyorsan! - kiáltotta el magát - Segítsenek neki.

Különös ruhákba volt bújtatva. Nem idevaló volt, azt egyből ki tudta zárni. De akkor meg vajon honnan kerültél ide? Vér csorgott a fejedből, a köveket megfestve. Moran gyorsan a ruhája szélét a fejedhez nyomta, hátha kicsit el tudja állítani a vérzést.

Szolgálók érkeztek oda és szaporán felemelték a lányt, hogy ápolóhoz vigyék. Moran a nyomukban volt, egészen addig míg egy kényelmes ágyra helyeztek le téged. az orvos már úton volt, remélte nem vérzel el addig. Moran csak elgondolkodva nézett rád, a szemei előtt lebegtek még a látomásai. Amiben te másé vagy. Annyira elbambult, hogy egy szolgáló szólította meg.

- Felség, összevérezte a ruháit.

Elengedte a füle mellett a megjegyzést. Sosem adott az ilyesféle finomságokra. Megbabonáztad, a tekintete rád összpontosult és le sem tudta rólad venni a szemeit. A gyönyörű, bár sápadt arcod fájdalomtól torzult.  Tűrtöztette magát, hogy ne simítsa végig a kézfejét a homlokodon. El akarta venni a fájdalmad.