Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Áruló - Legolas x Olvasó [48]

Fandom: Gyűrűk Ura (Noha a OS a Hobbit idején játsszódik)

Karakter: Zöldlomb Legolas

Szituáció: Legolas látogatóba megy az unokatestvéréhez Ilvir-hez, akit nemsokára megkoronáznak. Ilvir elmondja, hogy nőül szeretne venni egy lányt keletről, és arra kéri a tündét, hogy hozza őt el neki. Legolas vonakodva ugyan, de engedelmeskedik az akaratának, nem is sejtve, hogy beleszeret az emberlányba.

Kérte: Melokonozmosz

Szavak száma: 5000 (nem sajnáltam az időm, azt hiszem ez életem egyik leghosszabb OS-ja, szófosásom volt)

Figyelmezetetés: traumák, erőszak, iszákosság.

Nemrégen volt Orlando Bloom születésnapja, így gondoltam írok egy Legolas oneshot-ot :D

Legolas nosztalgiázva járta a kastélyt. A bíborba öltözött fa, amely a középpontban állt lenyűgöző volt. Mintha az erődítmény tőle indult volna ki, az ékessége volt. A birodalom neve Vörös Hegy volt, sok időt töltött az unokatestvérével, Ilvirrel. Bakacsinerődőtől még északabbra helyezkedett el. A sok fenyőfa borította hegy közül kiemelkedett a vörös Hegy, a tündék birodalmának kapuja, ahol csakis bíborba öltözött fák nőttek.

Itt játszottak gyermekkorukban. Alig száz évesek voltak, Ilvir folytonosan csínytevésekre vette rá, hogy az apját bosszantsák. Az öreg tündekirály sosem tudta rendre osztani a fiát, de ha még mellette Legolas is rendetlenkedett fékezhetetlen párosnak bizonyultak. A kastély most olyan kihaltnak tűnt, még tündékkel is alig találkozott. Nem csoda, gyászidő volt. A festmények némán bámultak rá.

Legolas kezei végigsimították az öreg fát, ami csak szilárdan állt a kastély centrumában. Az elmúláson gondolkodott. Vörös Hegy tünde királya a múlt napokban húnyt el, a nép gyászban állt.

- Legolas! - hallott egy hangot a háta mögött.

Megfordult és az unokatestvérét látta maga előtt. Ilvir szemei ragyogtak, noha az ajzomorú mosolyra húzódtak. Fehérben gyászoltak, ez volt a bevett szokásuk. Ilvir haja fekete volt, ragyogó kontrasztot adva az öltözetének. A kinézete szöges ellentéte volt Legolasénak, mivel Ilvir az anyja vonásait örökölte. Hosszú haja lelógott a válláról, a hófehér köntösére hullott. Legolas meghajolt előtte, a leendő király állt előtte.

- Nyugodjon békében - suttogta mély szomorúsággal Legolas.

Ilvir bólintott, a szőke tünde látta, hogy a háta mögött az apját keresi a szemével. Sajnos mindhiába. A családjaikat még egy haláleset sem tudta jobban összekötni. Thranduil és Ortuil nem voltak jó kapcsolatban az utóbbi évszázadokban, hiába testvérek lévén elhidegültek. Egy ősi viszály szakította el őket egymástól. A bakacsigerdei király arra sem méltatta, hogy eljöjjön a fiával a fiatal uralkodóhoz. Legolas kissé neheztelt az apjára, mert nem fáradt át a másik birodalomba a temetésre sem. A közöttük levő viaskodás viszont sosem szegett ellent a két ifjú barátságának. Mindig szívesen látták egymást hol Bakacsinerdőben, hol Vörös Hegyben. Talán született egy közös megegyezés, hogy az ő összetartásukat nem szabotálják.