Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Béklyó - Geralt x Olvasó [52]

Fandom: Witcher

Karakter: Ríviai Geralt

Szituáció: az Olvasó egy elszökött hercegnő, akit halottnak hittek egészen addig míg Geralt fel nem kutatta. Most bosszúból időszakosan Geralt agyára megy.

Szavak száma: 2200

Kérte: -

Geralt egy sötét erdőn ment keresztül, a keze a kantárt fogta, ahogyan a lovát vezette maga után. Te követted őt, egy újszülött csecsemővel a karjaidban. A vaják néha hátrapillantott, ellenőrizve, hogy követed-e. Tegnap előtt megbízást kapott, hogy bőséges zsák pénz üti a markát, ha az egyik nemes lányát és annak gyermekét elkíséri egyik városból a másikba.

Geralt elfogadta, ám hátsó szándékokkal. A szeme sarkából bámult, a mellkasodhoz nyomtad a gyereket. A fejedre egy csuklyát húztál, rejtőzködni akartál előle. Már fél napját töltötte veled, de mindig borsózott a háta, olyan furcs megérzése volt. Nem kevés időt töltöttetek együtt, de te alig szóltál hozzá pár szót. Sőt, azon kívül, hogy őt bámuld egyebet sem tettél.

Megtorpant, a keze az övéhez csúszott. Gyorsan cselekedett, egy fémes hangot hallatott a hangja, amin kihúzta a tőrből. Az arcát düh töltötte el, a szemei szinte égtek, ahogyan rád pillantott.

- Mutasd magad, boszorkány - sziszegte, a kard máris a nyakad felé vonta ki.

Elmosolyodtál. Az álcád lehullott. Elengedted a csecsemőt, ám porrá változott még mielőtt földet ért volna. A köpenyed is semmibe lett, egy igen kirívó ruhában voltál, ami kiérdemelt egy érdeklődő pillantást a férfi részéről.

- Honnan jöttél rá?

Évek óta tartó játsszma volt ez közöttetek. Te folyton csőbe akarod húzni, ám ő is résen van. Csakhogy te sem hagyod magad. A kezed már nyúlt is a tőröd után, hogy harcra kész légy, Geralt szeme csillanása azt mutatta az első csapása sem fog késlekedni.

- Könnyű volt. Nem adtál neki enni - húzta öntelten a száját Geralt - A gyermekednek.

Elég átlátszó volt, de tartozott mellé egy erős gyanu is. Geralt általában megsanyargatja a bérgyilkosokat. Ám te több voltál, mint bérgyilkos, téged senki sem kellett felkérjen. Te magad bérelted fel magadat, hogy elkapd a vajákot. Újra és újra, mintha kényszeres macskaegér játékot játsszanál vele. De ezt élvezted igazán.

A kezedben már lángok gyúltak, Geralt gyakorlatiasan megpörgette a kezében a kardját. Ám ekkor pokoli üvöltés hallattszott a fák mögül. Akkora ereje volt, hogy a fák lombjai is beleremegtek. A hang a velődig hatolt, nem terveztél itt és most meghalni. Egészen eddig jó ötletnek tűnt egy elátkozott erdőben sétálni, szükség volt rá az álca miatt.