Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Címlapsztori - Thomas Sangster x Olvasó [23]

Fandom: The Maze Runner
Karakterek: Thomas Brodie Sangster
Szituáció: az olvasó meghívott egy gálára, ahol egy nem hétköznapi fiúval találkozik
Kérte: @Dorcika056
Szavak száma: 1100

A vörös szőnyeg minden volt amiről álmodtál. Hogy büszkén végighaladj a szőnyegen a rivalda fényben úszva. Alig léptél ki a limuzinból máris vaku villogott a szemedbe, és te rendületlenül álltál.  Nem adtad oda magad a médiának, nem lettél túlságosan eltelve a saját teljesítményed illetően. Annak a híve voltál, hogy a gyökereidet nem szabad feladni, mert akkor elfúj a szél. Próbáltad megtartani a saját személyiséged és ne hallgass másra. 

A kedvenc színű ruhád viselkedted és a makulátlan sminked, tökéletesen festettél a nagy napon. A többi színészre vetettél egy pillanatást, akit hozzád hasonlóan vakuk vilagítottak meg. A művész neveden szólítottak és te mosolyogva fordultál oda. Egy riporter lépett hozzád és kérdéseket tett fel a zenei karriered illetően. Bevallottad, hogy jelenleg nincs senki sem az életedben, ám itt helye sincs a csüggedésnek.

  - Keresem még azt az embert, aki olyan mint egy dal, a belsőmben fogom érezni. - jelentetted ki.

A riporter ennyivel nem elégedett meg, minden áron valamit ki akart húzni belőled, egy nevet ami kicsúszik a szádon véletlenül, de te rendíthetetlenül álltál. Egy idő után felbosszantottak a kérdések és szó nélkül ott hagytad őt. A negyedik sorban volt a helyed, ahol más zenészekkel ültél, ez felvillanyozott, egész családias hangulatú lett. Megtiszteltetés volt, hogy ezen a gálán vehettél részt, amikor pedig a kamerák egy pillanatra rád közelítettek a szíved majdnem kiugrott a helyéről.

Ám a java csak most jött. A Gála utáni party. Kicsit ideges voltál emiatt, mert nem tudtad mennyire lesz közvetlen hangú az egész. Nem tartottad magad bulizós embernek, de szeretted a társaságot. A kis, családias társaságot. Ezért kicsit tartottál az estétől. Lesimítottad a ruhád, és egy mosolyt varázsoltál az arcodra. Ragyogó voltál, ez kicsi magabiztosságot adott. Mindenki bevonult, a pincérek pezsgővel kínáltak, te pedig vettél hiszen mindenki kezében azt láttad. Kicsit tétován cikáztal az emberek között, néhány zenésszel beszéltél. Ám egy idő után már megelégelted a nyüzsgést, a teraszra vonultál ki és a korlátnak dőltél. Sóhajtottál, jól esett a csend. Éppen ezért hagyta el az ajkad egy nehéz sóhaj, amikor lépteket hallottál. A fény úgy esett a férfire, hogy nem láttad csak a sziluettjét.

  - Zavarok? - kérdezte vonakodva.

Udvariasságból inkább megráztad a fejed. A fiú így közeledett és a melléd állt. Akkor láttad csak kivel állsz szemben: Thomas Brodie Sangster volt. Kicsit megszeppentél, hallottál már róla ezt-azt csupa jókat. Megnézted azelőtt a meghívottak listáját és felvillanyozott látni az ő nevét is. Kedves és csupa szív embernek tartottad, annak ellenére, hogy nem találkoztál vele ezelőtt. Melléd lépett, te önkéntelenül végignéztél rajta, egy világoskék öltönyben volt, ami nagyszerűen mutatott a szőke haja miatt. Volt valami egyszerűség és szerénység abban, ahogyan kinézett. Imponáló volt, összvissz.