Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Apró gesztus - Bucky x Olvasó [4] - marvel-fangirl-01

Fandom: Marvel 

Karakter: James 'Bucky' Barnes 

Szituáció: Bucky korán kelő típus és szeretne meglepni valamivel, de kissé félre sikerülnek neki a dolgok

Szavak száma: 1500

Kérte: marvel-fangirl-01

Kinyitottad a szemed és kellemes reggeli fénnyel betöltött szobád láttad. Az álom még friss volt a pilláidon, ezért gyorsan visszacsuktad és még jobban magadra húztad a takarót. Morogtál és forgolódtál egy kicsit, hogy elérj a melletted alvó alakhoz. Megszoktad már, hogy Bucky gyakran a rémálmaival küszködik és olyankor nem akar véletlenül sem bántani álmában ezért az ágy szélére húzódik. Így nem gondoltál semmi rosszra, csak barátod karjaiba akartál fészkelődni. De nem érted el, sőt, addig fészkelődtél, hogy a fél lábod máris lelógott az ágy széléről. És ekkor felnyitottad a szemed, kissé megijedve. A kezed ki akarta tapogatni az utat hozzá, de csak hidegséggel találkozott, a szemed az alakja után kutatott, de azt sem lelted. Ez szokatlan volt, ha hamarabb is kell fel, mint te, akkor az ágy szélén megállva szokott megvárni, míg felébredsz. Az összes álom eltűnt a szemedből és hirtelen felültél, ami azt eredményezte, hogy majdnem kiestél az ágyból. A szobád teljesen üres volt, a nap lágyan sütött meg mindent, de te érezted, hogy igenis hiányzik valami. Most már vigyázva, talpra szökkentél és az ajtó felé vetted az irányt. 

Próbáltál nem baljós dolgokra gondolni, de Bucky azt mondta, hogy legyél inkább elővigyázatos ha egyedül vagy. Márpedig egyedül voltál, a barátod hűlt helyet lelted és a házban mély csend uralkodott. Egy keserű gombóc volt a torkodban, ahogyan kiléptél a szobából és a folyosóra kiérve lehajoltál. A szoba küszöbe alatti revolvert húztad elő, amit még maga Bucky tett oda neked biztonsági okokból. Mondta, hogyha bajt érzel,  húzd elő. Előkaptad, csőre volt töltve, de nem volt kibiztosítva. Csak remélni tudtad, hogy nem volt szörnyű az ok, amiért a szerelmed magadra hagyott, csak remélni tudtad, hogy nem esett baja. Őszintén reméled, hiszen ha azt látod, hogy valami bántja az mindig olyan, mintha kitépnének a szívedből egy darabot aztán a többit összemorzsolnák. Sokat jelentetek egymásnak és éppen ezért kíséri a mindennapjaitok a küldetések izgalma mellett a csendes, féltő aggodalom egymás iránt. Valahogy így szoktátok meg, hogy aggódtok egymás iránt és minden áron meg akarjátok óvni egymást.

Magadhoz szorítottad a fegyvert és elindultál a házatokban a folyosón. Tulajdonképpen, nagymamád régi, városi háza lassan mindkettőtöknek takaros és kellemes kuckó lesz. Ahogyan csendben haladtál a folyosón egy hangot hallottál, beszédhangot, de azt nem tudtad kivenni,  hogy mit mond. Kissé megtorpantál,  ez nem tántorított vissza attól, hogy megtudd hova tűnt a hőn szeretett katonád. Aztán megtorpantál, újra, most viszont más miatt. Egy idegen hangot hallottál, ami arról beszél, hogyan kell szakszerűen feltörni egy tojást. Csak pislogtál néhány másodpercig és hallgattad a mély, komoly hangot, ami úgy tűnt túlontúl elbonyolítja a tojás felverését is. Felhúztad a szemöldököd és ahelyett, hogy csak hirtelen berontottál volna a félig nyitott konyhaajtón, a hátad a falnak döntötted és hallgatóztál. Edények csörömpölését hallottad és arra vetted magad, hogy bekukucskálj a nyitott ajtón.