Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Kyrának-17

{Kyra szülinapjára. Isten éltessen! Darling, you are amazing!} Ez a legbénább oneshot-om, pedig ez most nagyon jó kellett volna legyen. 

Cím: Hogyan ne mond el egy lánynak, hogy szereted

A féltékenység egy átlagos érzés. Ez meg egy elkoptatott mondat volt. De jobban megfigyeljük, akkor igazam is van: a féltékenység átlagos érzés, mi mégis túl komolyan vesszük. Valamilyen szinten mindenki féltékeny a másikra, kezdve onnan, hogy a kisgyermekek féltékenyek, ha a tanító néni a másikkal foglalkozik, a tinédzserek, ha a kiszemeltjük másra kacsintgat, de mégis csak az idősebbek veszik igazán komolyan ezt az érzést. Az már nagy szám, ha ilyenkor vagy féltékeny. Főleg, ha a féltékenykedő fél egy platina szőke villámgyors bosszúálló. Pietro nem tehetett róla, igaz, többször is azt mondtad rá, hogy olyan, mint egy nagy gyerek.

Féltékeny volt a könyvekre, mikor bezárkóztál a könyvtárba, féltékeny volt a többiekre, mikor velük töltöttél egy kis időt. Azt hitte először, hogy ez egy átmeneti fázis és majd elmúlik, hiszen azért irányult annyira a figyelme rád, mert frissen csatlakoztál a csapathoz, de mikor pár hónap múlva is ugyanannyira éberen figyelte minden lépésed és nem akarta békén hagyni ez az érzés. Még csak, úgy ahogy legyűrte magában az érzést, egészen addig míg Wanda rámutatott és a férfi kifakadt. És a tesós beszélgetés nem fejeződött be ennyivel, hiába (kellemesen) borsózott Pietro háta csak a gondolattól is, hogy hozzád érjen. Sosem viselkedtél ellenségesen vele, mégis, volt benned valami, ami arra késztesse, hogy egy félénk kisfiúnak érezze magát. Akármilyen is közel ült hozzád a nappaliban, mindig úgy érezte, hogy te közelebb állsz akármelyik Bosszúállóhoz vagy a kedvenc könyveidhez. Úgy érezte nem lehet igazán soha a részed, pedig véghetetlenül az akart lenni. Megközelíthetetlen voltál a szemében, pedig eszed ágában sem volt ezt éreztetni vele. Közvetlen voltál vele, mint akárki mással, feleltél, ha kérdezett tőled valamit, beszámoltál a küldetéseidről, nem is gondoltad, hogy Pietro csak úgy issza be a szavaid, élvezve, hogy most hozzá szólsz, neki célzod a mondandód. Éppen ez volt a gond, úgy viselkedtél vele, mint akárki mással. Pietro viszont magának akarta a félénk mosolyod, az esetenkénti viccelődéseid és a pehelykönnyű érintésed.

Nem tudta kitalálni, hogyan kerüljön közelebb hozzád anélkül, hogy ez másnak is feltűnne. Jóban lenni nem volt nehéz veled, nagyszerű ember vagy, ráadásul egy könyvmoly, aki ugyanakkor sikeresen beilleszkedett a Bosszúállók közé és mindenki megszerette a félénk természeted. Nehezebb hozzád igazán közel kerülni, erre gyorsan rájött. Akármennyire is szerette volna, nem mondtad el önszántadból min merengsz, mikor a barna szemeid csak úgy bámulnak a semmibe. Egy talány voltál számára és még csak nem is tudtál arról, hogy meg akarnak fejteni.

Pietro nagy céljában az sem segített, hogy gyakorlatilag mindenki kedvelt téged a Stark toronyban. Mindenki talált egy apró dolgot benned, amiért megszeretett. Clint például szeretett veled versenyezni, hogy ki tudja a szemetesbe dobni a papírgalacsint a szoba másik végéről. Legtöbbször persze a férfi nyert, de néha hagyott téged is győzni, hogy ne veszítsd el az önbizalmad. Steve szerette a félénk természeted és azt, hogy értékeled a lovagiasságát, ami legjobban jellemezte a kapcsolatok a Kapitánnyal. Bruce szerette, hogy gyorsan vág az eszed és nem a szád. Kellemes látvány volt téged könyvvel a kezedben látni, még ha nem is atomfizikáról szólt. Thor szerette, hogy alacsony vagy és mindig úgy nézel rá, mint egy óriásra. Kedvelt, mert mindig érdeklődéssel fogadtad a történeteit Asgard-ról és felnézel rá. Szó szerint. Ilyenkor rád nevet, mintha az elveszett kishúga lennél és felborzolja a hajat a hatalmas tenyerével. Vízió kimért és udvarias veled, de csodálja a világszemléleted és semmi gond nélkül leül veled beszélgetni még akkor is, ha nem komoly eszmefuttatások a téma. Natasha és te szintén jóban voltatok, ő féltő gondviseléssel néz rád, de nem kímél az edzőteremben. Gyakran összeültök este és beszélgettek – pletykálkodtok – mindenkiről. Ezek olyan ott alvós esték, amikre senki más nincs meghívva. Pietro egyszer próbált besettenkedni. Egyszer. Natasha szereti a megfontolt jellemed és, hogy érzékeny vagy, de ügyesen leplezed a lelked mélységeit. Tony szeretett piszkálni amiatt, hogy néha megbotlasz a saját lábadban, ilyenkor nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy bosszantson, mint egy nagyobb tesó. De ennek ellenére mindig kikérte a véleményed mindenről, legtöbbször meg is hallgatva a tanácsaid. Még Pietro húga, Wanda is látott benned valamit, amiért a szívébe zárt. Ez a tény egyszerre bosszantotta és megnyugtatta Pietrót. Jó volt tudni, hogy Wandának is lesz végre egy közeli barátja, aki nem a bátyja és nem néz úgy rá, mint egy szörnyszülöttre. Az érem másik oldala viszont az volt, hogy az idősebb Maximoff még ezt a barátságot is képes lett volna elirigykedni azt a csajos beszélgetéseket is, amiket Wandával folytattál. Igen, képes lett volna meghallgatni a legutóbbi csalódásod a könyveid fiktív fiú szereplőjében. Akármit, csak lehessen a közeledben többet.