Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Kakukktojás - Newt x Olvasó - Larissa__Moon- [12]

Fandom : The Maze Runner

Karakter: Newt

Szituáció : Newt érkezik a Dobozban és az Olvasó bukkan rá

Szavak száma : 1800

Kérte : Larissa__Moon

Amint meghallottad a riasztót rögtön a Dobozhoz siettél. Már tömeg gyűlt köré, de te közéjük furakodtál minden bűntudat nélkül, elvégre, te a főnök egyik jobbkeze vagy, nincs szükséged ilyesmire, nem a finomságok miatt vagy olyan pozícióban, mert a nem tudtad másokat rendre tenni. Nem, jó helyed volt a vezetőségben és ebben senki sem kételkedett a hatalmadban. Ígyhát nem esett nehezedre a többieket félre tenni és a Dobozhoz férkőzni.

Sonya már ott állt és várta, hogy két lány, Ugronc, (ahogy hívjátok őket, akiket lehet piszkos munkát elvégezni. A ranglista legalján helyezkednek el) felnyitotta a Doboz ajtaját. A motorikus hang leállt és okozta zajt színezte a fedelek nyikorgása. Fény szűrődött be a Dobozba és te hunyorítottál, a szemed máris kereste a remegő lány alakot, amit újra meg újra elküldenek az Alkotók. Nem láttad, így feltételezted biztosan el bújt a szállítmány között. Sonya rám nézett és bólintott, utasítón. Te még húzni sem merted a szád, nemhogy ellenkezni, aminek oka volt. Valamilyen szinten főnöknek tekintetted magad, de tudtad, hogy kinél  mekkora lehet a szád. És Sonyanál nem nagy.

Óvatosan leszmásztál a Dobozba és a szemed már az újoncot kereste. Már éppen el akartad kiáltani magad, hogy nincsen egy újonc sem itt, amikor mozgolódást láttál a dobozoknál. Hunyoritottál, a napfény talán csak délibábot festett eléd, de közelebb léptél és az árnyékos részre értél. Hallottad a többiek morajlását és türelmetlenségét. Ott fenn voltak és várták, jelentsd mi a helyzet. De te csak megtorpantál és a lélegzeted is elállt egy pillanatra. A szemed elkerekedett és csak pislogtál néhány másodpercig, feldolgozva az előtted lévő látványt. Semmi hosszú haj, félénk tekintet és lányos vonások. A szemed találkozott az ijedt barna szempárral és az állad majdnem leesett. Egy fiú állt előtted, az első fiú, akit valaha láttál és minden egyéb különbözőség ellenére, ami megrémített, láttad ugyanazt a rémületet, ami minden új emberen eluralkodik. Csak néztétek egymásra, várva, melyikőtök mozdul először. Benned ösztönök villantak fel és elnyomták a pillanatnyi szimpátiát a fiú iránt.

- Egy fiú! - kiáltottad el magad

A fiú szeme elkerekedett és lesütötte a szemeit, a teste megremegett és úgy festett, mint aki most vesztett el valamit.

X

A fiú nem ellenkezett, még egy dolog, ami piszkálta a logikátok, miszerint egy kémmel, egy rejtett Alkotóval dolgotok. Te, ahogyan haladtatok előre, annyira kezdtél megrendülni ebben a kijelentésben. Az egyetlen dolog, amivel ez az idegen fiú dobálózott, az a szüntelen kérdések sora volt. Az arcán őszinte zavar és kiváncsiság ült és te már kezdted egyre kevésbé ellenségesen fogadni a kutató barna szemeket. Sonya téged bizott meg, hogy a székhez kötsd, nehogy elmeneküljö. Nem gondoltad, hogy megtenné, de nem tagadhattad meg a parancsot. A fiú egy pillanatra elhallgatott, a kezed a csuklóját ragadta meg és köré húzta a kötelet. Nem ellenkezett, ami meglepett, a kezeiben láttad az erőt.