Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Esti program lefújva - Barry x Olvasó [1]

Fandom: The Flash

Karakter: Barry Allen

Szituáció: hazaérve sorozat maratonra készülsz, de valaki megzavar és egész éjszakára leköt

Amikor hullafáradtan hazaértél és lezuttyantál a fotelbe a legutolsó dolog volt, hogy vendéget fogadj. Legszívesebben kitetted volna a lakás ajtajára: foglalt, ne jöjjön vissza később; és ott ültödben kezdted volna a kedvenc sorozat-maratonod. Kint tikkansztó hőség volt annak ellenére, hogy már késő délután volt, neked pedig más sem esett volna jobban, mint egy kis kikapcsolódás a fagylalt és a kedvenc sorozatod társaságában. Éppen ezért gyorsan letusoltál és az ágyba dobtad magad a laptoppal az öledben úgy érezted mégis csak megérte túlélni a napot.

Éppen elkezdted a sorozatod következő részét, amikor egy kopogtatást hallottál a bejárati ajtó felől. Ki meri megzavarni az alvó szörnyeteget?, gondoltad és vártál egy kicsit hátha az illető veszi a lapot és elmegy. De pechedre nem így lett. Kedvetlenül álltál fel és az ajtó felé cammogtál. Az ég világon senkire sem számítottál ebben az időben és ha jól emlékszel pizzát sem rendeltél. Alig nyitottad ki az ajtót máris valami elsuhant melletted, annyira gyorsan, hogy alkalmad sem volt megfigyelni ki az. 

Szélfújta hajjal, tátott szájjal álltál egy darabig majd hirtelen megfordultál és a szemed az alakot kereste. Meg is láttad, ahogyan sebesen kijön a konyhából és végigfut a folyosón. A szemei mintha kerestek volna valamit, de a srác egy szót sem szólt. Te még ledöbbenve álltál, ez azért elég fura jelenet és nagy kísértést éreztél arra, hogy megcsípd magad: valóban nem álmodsz. A srác eszméletlen sebességgel mozgott, mint egy szélvész és úgy tűnt nem éppen zavarja, hogy nem a saját lakásában van. 

-Hé, hé, hé! - kiáltottál a fiú után 

Utána indultál, de be sem érhetted. A srác megállt előtted és először igazán néztetek egymásra. A pillantásod egybefonódott a fiúéval, aki olyan nagy lendülettel állt meg előtted, hogy megint borzolt egyet a hajadon, amit most már morgolódva sepertél ki a szemedből. Aztán felnéztél és megláttad a letaglózó  zöldeskék szempárt és egy pillanatig nem kaptál szavakhoz. A fiú viharverte barna haja kissé a szemébe lógott és az arcán egy zavart mosoly volt, ennek ellenére láttad, hogy tétova és sietős a testtartásából ítélve, ahogyan ökölbe szorítja a kezét, ide-oda pislog. Keresztbe tetted a karod és vártad, hogy megszólaljon.

- Én csak telefonálni akarok. - jelentette ki miután megköszörülte a torkát - Öhm, Barry vagyok amúgy. 

Pislogtál párat a meglepődéstől, a szád is tátva maradt, de nem akartál csak bámulni rá, mint egy értetlen. Elvégre ez a helyzet még mindig túl furcsa, messze áll attól, hogy természetesen viselkedj, de a fiú nem tűnt rosszakarónak, csak valaki, aki segítségre szorul. Ha nem egy betörő áll előtted, hanem egy elveszett, észrevehetően aranyos, fiú megzavarta a sorozatba merülésed. Barry felhúzta a szemöldökét és várta a válaszod, amire egy kicsit melegedni kezdett az arcod.      

- Öhm, jó. - motyogtad zavartan és a telefonod után nyúltál - Tessék.

Barry habozás nélkül utána nyúlt és volt egy röpke pillanat a sietős mozdulatai közepette, mikor az ujjaitok összeértek, de erre a srác nem figyelt fel, csak te. 

- Köszönöm. 

A füléhez emelte a telefont és máris keresett egy helyet, ahol nyugodtan beszélhet, de az egyetlen nyitott ajtó csak a szobádba vezető volt, ahol történetesen a világ legnagyobb, polgárháború méretű, rendetlenség lakozott, valamint a laptopod, ami bizonyára egy kínos jelenetnél állt meg a sorozat lejátszásában.  

- Ott nem igazán... - kezdtél bele, de az ajtó már becsapódott - Mindegy. 

Keresztbe tetted a kezed és tétlenül néztél a fiú után. Míg be nem fejezi a telefonálást nem sokat tehetsz. Neki dőltél a falnak és várni kezdtél, de a kíváncsiság egyre halmozódott benned úgy Barry-t, mint a hívását illetően. Az ajkadba haraptál és a szobád ajtajához settenkedtél, ilyenkor azért mégiscsak jó, hogy nem vastagok a falak. 

-Iris? Igen, én vagyok. - sikerült meghallanod Barry hangját, aki még csak nem is próbált suttogni - Maradj ahol vagy és ne hagyd el apádat. Kérlek, csak most az egyszer hallgass rám, jó? Én... nem sokára megyek, egy kicsit szédülök.

Aztán jött egy köszönés és te érezted a beszélgetés végét, ezért szakszerűen lopóztál a folyosóra és tettetted magad. Bűntudatos voltál, persze, de ez nem akadályozott meg abban, hogy ne kezd arról merengeni ki volt ez a bizonyos Iris, vagy hogy milyen helyzetben lehet ez a különös srác. A hangja a beszélgetés során őszintén aggódó volt, te pedig máris éreztél szimpátiát a fiú iránt, aki éppen az imént lépett ki a szobádból, a telefon a kezében lógott. A tekintetetek találkozott és te egy mosolyt éreztél az arcodon, ami csak úgy magától lett ott. Barry is viszonozta a mosolyt, noha láttad a gondterheltséget a szemében. 

-Kész?

Barry bólintott és visszanyújtotta a telefont. 

-Igen. - válaszolt félmosollyal - Köszönöm még egyszer.

Csak motyogtál egy szívesen-t és nem tudtad levenni a szemed a fiúról, aki mint villámcsapás sújtott le rád ezen a péntek délutánon. Barry visszavonta a kezét és a halántékára helyezte, majd grimaszolt. Ösztönösen közelebb léptél hozzá és láttad, hogy a szemeivel gyorsan pislog, ide-oda pillantgat, mintha nem találná a helyét, vagy csak fájlalja valamiét.  

-Jól vagy? - kérdezted aggódva 

A fiú nem válaszolt csak fújt egyet és az ajkába harapott. Egy futó pillantást vetett rád, majd motyogott valamit az orra alatt, amit nem értettél. Megrázta a fejét, majd  Barry elindult és szélsebesen száguldozni kezdett, de egyenesen nekiszaladt egy falnak. Megtándorodott és a földre esett volna, ha nem kapsz utána és valamennyire megtartod. Te is majdnem eldőltél a súlya alatt, de el tudtad vonszolni a kanapéhoz, ahová le tudtad fektetni.  

- Barry mid fáj? Jól vagy?

Barry ide-oda forgatta a fejét, a szemei úgy tűnt nem tudna egy dologra fókuszálni, mint aki valóban megszédült.  

-Nem. Kicsit... - motyogta, de hirtelen az ajkába harapott és egy remegés ment végig a testén

 Az ajkait morgás hagyta el és becsukta a szemét, a keze a halántékához szaladt. Te leültél mellé az ágyon és kis habozás után az öledbe helyezted a fejét, amiért még Barry sem ellenkezett. Megbátorodva, finom mozdulatokkal piszkálni kezdted a haját, ám amikor kiseperted a szeméből, az  ujjaid hozzáértek a homloka bőréhez, ami szinte megsütött. A szemed elkerekedett és még több együttérzéssel néztél rá. 

-Te lázas vagy. - suttogtad, de te magad is melegséget éreztél az arcodban, de nem a láztól

A fiú nem válaszolt, de a homlokát a hidegebb kezedbe nyomta és te tudtad, hogy ma este sem fogod magad a sorozataidnak adni, Barry alaposan lefújta a programod. Pillanatnyilag nem is bántad, csak vágytál, hogy rendbe jöjjön. 

{Kissé megkésve, de itt van a Barry x Reader oneshot. Kérni még mindig lehet, csak nyugodtan.}

Ezen a héten: Pietro x Olvasó, amit beígértem még