Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Vörös hajú vámpíromnak

Szülinapi oneshot-tal jövök megint, amit szokás szerint meglepi céljából nem jeleztem előre 😁 de a bejelentett oneshot sem fog sokáig késni.

{Boldog születésnapot Klaudia 😁😚❤😄 love ya. Nagyon köszönöm, hogy vagy nekem, mindig felemelő veled beszélgetni. Megértettél amikor mindenféle problémám volt. Motiváló ember vagy számomra, csodálom azt a sok energiát, amit az álmodba fektettél és tudom, hogy meg tudod csinálni. Szeretlek. (És a Rolit is 😚 de ő nyomodba sem ér) valamint ebben a oneshotban van egy meglepetés szereplő is 😉 }

Alaptörténet: Logan Lerman egy átlagos egyetemista, mondjuk színészkedés helyett történelem szakra ment volna.

Egy rézvörös hajú lány üldögélt a könyvtárban és egy ormótlan vastag lexikont böngészett. Nem is tudva, hogy egy kék szempár leselkedik rá a könyvtár egy másik asztalánál. Minden nap ugyanabban az órában itt van. És figyel. A tekintetét egyből megragadta a lány és csak még jobban felébresztette benne a kíváncsiságot az, hogy egy lexikont böngészett. Meg akarta ismerni, valami, ami nem sokszor fogalmazódott meg benne ezelőtt. Kissé tétován, de felállt az asztaltól és felé közelített. A vörös hajú lány fel sem figyelt a közeledő fiúra, egészen addig míg az felé nem hajolt, persze tisztes távolságban.

  - Történelem?

Ezt fejmagasságból is alig tudta kivenni, a betűk aprók voltak és néhol eltakarták azt a lány göndör tincsei. A lány félrenézett és végre elkapta a pillantását. Egy büszke, de egyben kedves mosoly ült az ajkán. Felhúzta a szemöldökét és végignézett a sötét hajú és kék szemű fiún, az arcvonásai kedvesek voltak és szelidek.

  - Ezért élek. - válaszolta a lány.

Az ismeretlen fiú nevetett. Hasonló érzés tükröződött a szemében. Maga mellé invitálta és közben egy kíváncsi pillantást vetett az ő kezében lévő könyvre is. Antropológia. Úgy ítélte a fiú is történelem szakon lehet, csak más csoportban, ezért nem voltak még közös óráik. Ennek tudatában, lelkesen fordult a fiúhoz, ám éppen akkor váratlanul egy táska zuttyant le eléjük. A szék nyikorgott, amikor a fiú hivatlanul leült melléjük. A lány és a fiú összenéztek és az új alak felé fordultak. Vékony ajkai és kékes szemei voltak amiben egy erősen unott árnyalat lengett. Az arcvonásai egyszerre voltak gyerekesek és közben nem, de volt egy határozott komolyság benne. Úgy ült le, mintha célja lenne, de közben csak bámult rájuk. 

  - Hello. - szólalt meg a fiú, de a másik csak nézett rá, szintén unottan - Logan vagyok.

Oldotta a kínos csendet a bemutatkozása, az új fiú lazán kezet fogott, majd a lány kapva az alkalmon és ő is bemutatkozott.

  - Klaudia.

Az új fiú hunyorított és a lány visszahúzta a kezét, aztán az megvonta a vállát. Hátradőlt lazán a széken és magára mutatott.