Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Ökölcsók - Leonard Snart x Olvasó [59]

Fandom: The Flash

Karakter: Leonard Snart

Szituáció: az Olvasó pankrátorként tengeti (kicsit sem átlagos) napjait, egészen addig míg Lisa Snart-nak köszönhetően nem köt ki egy gálán és

Kérte: SzegediReni

Szavak száma: 2000

Hol a fenében vagyok?

Gondoltad, amint kinyitottad a szemed és a körbenéztél a hófehér szobában. Szinte megvakított a fény. Kinyitottad a szemed, aztán gyorsan visszazártad. Hasító fájdalmat éreztél a karodban, ami felfelé sugárzott. A fejed is hasogatott. Halvány emlékeid voltak arról, hogy bevetésen voltatok.. aztán minden kiesett. Halk hangokat hallottál körülötted, valamilyen gépies hang bippelt a közeledben. Újra kinyitottad a szemed és most már az összemosódott fehérség egyre kezdett kitisztulni.

Egy kórházi ágyban feküdtél, melletted ült Lisa Snart és a bátyja Leonard, mindkettejük arca aggodalommal teljes. A szék nyikkant egyet, amikor Lisa közelebb húzódott hozzád és a keze megsimogatta a jobb kézfejedet. Nem állt teljesen össze a kép, de nem siettél a gondolkodással, amikor ennyire hasogatott a fejed.

Tisztán ki tudtam venni azt a pontot, ahol az életem vakvágányra siklott: mikor feltűnt Leonard Snart, és felforgatta az életed.

Összeráncoltad a szemöldököd, újra belenyillalt a karodba a fájdalom, ám most a szemeddel megkerested a hasítás forrását. Akkor vetted észre, hogy a bal kezeden a növeszthető karmaid letörtek. Onnan az iszonyú fájdalom. Lisa a barátnőd volt, ráadásul a legjobb, persze hogy aggódó pillantást váltott Leonárddal.

- Hol vagyok? - kérdezted gyenge hangon. 

A testvérpár egymásra nézett, a nő keresztbe fonta a karját. A szemei aggódva keresték a szemeid, kereste benne azt a lányt, akit a barátnőjének nevez. Nem értetted a túlzást. Kicsit zavarodott voltál, de nem egyéb. Tudtad jól ki vagy és azt is ők kicsodák, csak arra nem emlékeztél hogy kerültél törött karral a kórházba.

- Talán amnéziás - jelentette ki vonakodva Lisa.

- Nem, nem va -

- Ez az! - kiáltott fel furcsa lelkesedéssel Leonard Snart - Végre én lehetek a narrátor!

Oldalra döntötted a fejed, teljes sokkban nézve, ahogyan a férfi leül az ágyadra és kényelmesen elhelyezkedik. Összenéztél Lisával, aki abban a pillanatban rádöbbent, kutya baja a fejednek. Eldöntötted, hogy már késő megállítani, úgy belelendült. Lisa félbe akarta szakítani a bátyát, de az máris mesélésbe kezdett. 

(a dőlt betűk Leonard narrálása)

Egy vacogtató őszi nap volt, vastag kabátban is fázott az ember. De nem én, elvégre én Fagy Kapitány vagyok. Térdig érő bördzsekim alá rejtettem a biztonság kedvéért egy fagylövelő pisztolyt. Tudtam, hogy Lisa elég sok gyanus alak közé visz majd, nem bízhattam a véletlenre semmit sem.