Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Csere- Stiles x Olvasó - AnnaAmbrus9 -[15]

Fandom: Teen Wolf

Karakter: Stiles Stilinski

Szituáció: az edző lánya vagy, de nem vagy oda a sportért. Ennek ellenére, elmész az egyik meccsre és egy lehetséges barátot kerítesz magadnak

Szavak száma: 1200

Kérte: AnnaAmbrus9

Nem számítottál ilyen hideg szélre, nem gondoltad volna, hogy csonttá fogsz fagyni a pályán. Még jobban összehúztad magad, de nem lett jobb, vacogtál rendesen. A pályán dirigáló edző felé küldtél egy mosolyt és integettél. A felsőd ujja le volt húzva és csak mosolyogtál kitartóan. Nem titok, hogy az arcodra fagyott a mosolyod. Csak egy kis örömet akartál okozni apádnak, most, aki történetesen Finstock edző, Beacon Hills nem kicsit 'szeretett' edzője. Igen, tudsz az apád hírnevéről, hogyan ne tudhatnál. Habár már nem élsz a városban, a szóbeszédek nem kerültek el. A középsulit nem itt végezted, hanem anyukád városában, ők elváltak már három éve és így csak néha látod a szőrös szívű edző-apád, olyankor pedig szeretsz a kedvére tenni, hogy ne hidegüljön el a kapcsolat köztetek. Így tehát ott ültél a padon, integettél és tetted magad, hogy élvezed a meccset. Nem volt annyira rossz, de nem a te sportod volt. 

Azon kezdtél tűnődni vajon mi olyan élvezetes ebben a sportban, miért ülnek kint a lányok is, elvégre ez még a focihoz sem hasonlít, amikor azért is lehet rajongani, mert az egyik focista mondjuk jól néz ki vagy leveszi a mezét, de itt, itt mindenkinek sisak van a fején és ebben a hidegben még a pólójukat sem tudják levenni. Előkaptad a mobilod és lecsekkoltad az órát, de még jócskán volt a meccsből. A térdedre könyököltél és kissé unatkoztál, ezért nézegetni kezdted a nézőket és a játékosokat figyelted. Nem féltél attól, hogy apukád észreveszi, hogy elunod magad, hiszen vasmarokkal vezette a meccset. A játékosokon nem volt sokat mit nézni, csak azokon akin nem volt sisak. És akkor meg is akadt a szemed egy játékoson, aki vagy öt percet ülhetett a pályán, máris lerendelték onnan. Durcogva és leverve ballagott vissza a kispadhoz. Nem tűnt sportembernek, inkább olyan fekete bárányka volt, mivel mikor levette a sisakját az arca izzadságtól csillogott. Csak öt percet volt fent, annyit még én is kibírok, gondoltam gúnyosan, de mégsem vitted túlzásba, valamiért megtetszett neked a fiú esetlensége. A fiú szomorú barna szemei lefelé néztek, de annyira ügyetlen volt, hogy félreült a kispadon, szépen landolva a földre. A szád elé tetted a kezed, most, hogy hátat fordított neked, láthattad mit ír a pólóján:          Stilinski. 

Unatkozni nem fogok, gondoltad és felálltál, hogy néhány sort előrébb ülj, közelebb a fiúdhoz. Ő nem vette észre, amit nem is bántál. Megigazítottad a sapkád és egy adag szájfényt kentél a szádra, mert kiszáradva érezted magad. A Stilinski vezetéknevű fiú fújt előtted és próbálta kifújni magát, így hátrafordult a hátizsákjához, hogy kivegye a vizes kulacsát. És ekkor akartál cselekedni. Persze, csak egy játékos a srác, méghozzá apád játékosa, de semmi rosszat nem láttál ebből, csak egy kicsit feldobod a srácot, hogy elfelejtse a kudarcát és közben te sem fogsz unatkozni. A fiú hátra fordult és te most már közelebbről is láthattad a mély barna szemeket és az aranyosan csüggedt arcot, ami piros volt.