Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Szabályszegő - Professzor x Olvasó [51]

Fandom: A nagy pénzrablás (La casa de papel)

Karakter: Professzor

Szituáció: egyike vagy a pénzrabló csapatnak és szemet vetsz a Professzorra. Ám tudva azt, hogy a legfőbb szabály az, hogy nem szabad az, hogy ne alakítsatok ki személyes kapcsolatokat elég nehéz a közelébe férköznöd. Athén a választott neved.

Szavak száma: 4000

Figyelmeztetés: gyermekbántalmazás, trauma (ha kényelmetlenné tesz a téma, kérlek ugord át a fejezetet)

Késve láttam ezt a sorozatot(már nem annyira felkapott), az utóbbi napokban. De egyből beleszerettem a Professzorba, olyan lágy hangja volt és jesus why do I always have a crush on older people??

A találkozásod Professzorral megváltoztatta az életed. Az elején még magad sem tudtad, hogy jobb irányba vagy sem. Éppen csak beugrottál egy közértbe, hogy folyékony bátorsággal töltsd meg a véred a beavatkozás előtt.

Mostanában bérgyilkosként dolgoztál, csak úgy mellesleg régen egyetemi hallgató voltál az orvosin. A fényes jövőt beárnyékolta a dolog, hogy letartóztattak húszonnégy évesen. Utolsó éved végezted az egyetemen,  amikor egy napon csak letartóztatott a rendőrség illegális gyógyszerterjesztés miatt. A tanárod, akivel a szakdolgozatod írtad, évek óta gyógyszerkísérleteket folytatott gyerekeken, persze a beleegyezésük nélkül. A hideg rázott még most is, ha belegondoltál a tetteibe.

Rajtad viszont nem találtak kapást. Nem voltál gyilkos. De egy dologra ráébresztett az eset. Lennél gyilkos, hogy egy nagyobb célt elérhess. Meg akartad tisztítani a világot a pedofiloktól. Szentül úgy érezted, ha te nem teszel ez ellen semmit, akkor a gonoszság tovább fog burjánzani.

A célod személyes tapaszlatból fakadó volt, a trauma alapkövei ott voltak. Sajnos, évekkel ezelőtt te is áldozat voltál. A rendőrség semmit sem tett, azért, hogy megbüntesse. Lassan gyógyuló sebekkel maradtál, láncokkal, amiket nem tudtál leszakítani olyan sokáig. A terápia segített túllépni a traumákon, mégis elhivatottságot éreztél valami másra. Nem gyógyításra, hanem pusztításra.

Azután pedig, hogy a kedvenc egyetemi tanárod semmivel sem bizonyult többnek, mint azok a szörnyű emberek már csak olaj volt a tűzre. Újra feltépődtek azok a sebek, amiket régen kaptál. Összetörtél, egy új ember lett belőled. Megérett a bosszú ideje.

Évek során gyűlt össze az a sok megkeseredés, amit éreztél hajtott előre. Valójában, úgy érezted elég kegyelmes is vagy velük azzal, hogy fájdalommentessé teszed a halálukat. Elaltatod őket, mint a kutyákat. Egy groteszk eutanázia csupán ennyinek érezted.

A táskádban ott voltak a sziringák és mérgek, amiket nemsokára használni is fogsz. A kezedben ott lógott a sörös üveg, ahogyan baktattál le az utcán. Amikor egy öltönyös alak megállított az utcán és olyan üzletet ajánlott, amit nem utasíthattál vissza.