Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Bicikli-ügy - Steve x Olvasó-ReinaRogers- [14]

Fandom: Amerika Kapitány: Az első bosszúálló

Karakter: Steve Rogers

Szituáció: Steve csalódik Peggyben, amikor azt hiszi, hogy ő és Stark együtt vannak, de egy lány a legjobb pillanatban jelenik meg

Szavak száma: 1700

Kérte: ReinaRogers, FoxWithWings, MsCarter05 és mindenki még ha lehet nem is tud róla

Inspirációs zene: Michl- Kill our way to heaven; Mayday Parade - Somebody that I used to know

Kitépett, elhullatott rózsák lassan értek földet és mire a padlóra értek, a szirmoknak máris megbarnult a szélük, megfakultak. Steve is pontosan így érezte magát, mint a szirmok, fakónak, eltaposottnak, de mindennek fejében egy kéz által kitépettnek. Úgy érezte Peggy kitépte a szívét, egy űr tátongott a helyén, a mellkasában tomboltak az érzelmek egy véget nem érő örvényben. Nem talált nyugalmat, a zakatolt és fájdalmasan kiáltott fel minden dobbanást követően. Nem akart kitörni, a méltósága arra kényszerítette, hogy hangtalanul szenvedjen. Ahogyan a rózsaszirmok is hangtalanul estek le a földre, legalábbis sem Peggy sem Stark pillanatát nem szakította félbe, Steve-nek viszont elindított egy hullámnyi érzést.

A lábai elvezették a helyről, ő pedig már észre sem vette, hogy rég elhagyta az éttermet és sötét utcákban barangol. Elhagyta a központot és a fényűző éttermeket és klubbokat, ahová Stark simán belépést szerezhet Peggy- nek. Úgy érezte undorral tud csak nézni a puccos vitrinekre is. Egy kis utcán befordult és máris elvezette a nyüzsgő éjszakai élettől egy csendes környékre.

Gyenge utcai lámpák világították meg a feketében úszó tájat és a megszaporodó fák azt jelezték, hogy egy park lehet a közelben. A környék csendes volt, a természetbe halott és abba olvadó, Brooklyn görbe tükre. Steve hirtelen megállt és a szíve kifújta magát, mint az ember egy erő gyakorlat után. A szemét már nem rontották a szikrázó fények, a lámpa meleg fénye megolvasztotta az éjszaka sötétjét. A fülét nem kínozta a zaj és a szükségtelen lárma és a csend zene volt a füleinek. A csend először olyan jól esett neki, mint egy pofa friss levegő egy bezárt hely után. De aztán fojtani kezdte a hangtalan környék, felerősödtek a belső hangjai: a romantikus hegedű zene a háttérben, egy csók tűszálnyi hangja, a tömeg morajlása. A belső zajt nehezebb kioltani, onnan nehezebb menekülni.

Behunyta a szemét és csak vakon lépkedett előre egy darabig. Beletúrt a sűrű szőke hajába és megállj parancsolt az ujjainak, amik ki akarták törölni a könnyt a szeme sarkából. Megállt hirtelen, a szeme meg mindig csukva volt.

Bárki azt mondaná, hogy ez már egy szerelmi háromszög, de Steve érzelmei azt zengnék vissza, hogy ez csupán egy csonka háromszög, mert ő képes lenne maga által levágni a háromszög egyik oldalát, az utat tőle Peggy-hez. Igen, annak a hídnak a darabjai téglánként hullott szét, mint a megbarnult szirmú rózsaszál. 'Két ember között a legrövidebb út egy mosoly.' De a szólás semmit sem említ egy harmadik emberről, ahhoz mi vezet? A harmadik mit kap? Eltaszítást. Önző és önzetlen egyszerre ez a világ és magán sem tud kiigazodni.