Kitépett lapok // Oneshots [HU]

Csontágy - Tate x Olvasó -ClownPrincess538 [8]

Fandom: American Horror Story

Karakter : Tate Langdon

Szituáció: új városba költözöl a szüleiddel. Az anyukád pszichiáter, akinek rögvest meg is érkezik az első betege akit otthon kezel. Felkelti az éreklődésedet, és a tilalmak ellenére barátkoztok , beleszerettek egymásba. Ám nem is sejted, hogy a fiú igazából sötétebb titkot rejt, ami rajtad is nyomot fog hagyni.

Szavak száma : 1500 körül, 1470 és..

Kérte:  ClownPrincess538

A zenét felhúztad még hangosabbra, csak hogy ne kelljen halljad a hangjukat. A szüleidét. Kiakasztanak a hülyeségeikkel, az egyikkel főleg  ami most a költözés. Azért ülsz a kocsitokban, fejhallgatóval füleden és méregben úszva, mert kitalálták, hogy el kell mennetek egy másik városba apukád munkája miatt. Pedig te szívesen ingáztál volna, sőt, annak meg jobban örültél volna ha lett volna két lakás,  a régiben pedig egyedül lehettél volna. De nem, nem az akaratod szerint történt minden és ezt csak a rock zene tudta elnyomni a fejedben. Új város, új emberek, egy teljesen új környezet. Mégis, egyben biztos voltál, utálni fogod.

X

Anyukád otthon fogadta a betegeit, mert még nem volt ideje rendelőt szerezni. Ám ez azt is jelenti, hogy otthon sem volt nyugtod. A betegek ki s be jártak a házban. Morogva húztad fel csak azért is a zenét. Az, hogy mégis megtették, mégis újba rángattak bele és ez ellen nem tehettél semmit. Utálatad ezt az új helyzetet és így végképp a hobbiaidba kezdtél temetkezni, hogy ne figyelj a téged körülvevő dolgokra. Bosszantott minden, a világ valóban iszonyatos és fekete, tele romlott, életre sem méltó emberekkel.

Az emeleti lépcsőn ültél és telefonoztál, amikor váratlanul kinyilt az ajtó és anyukád beengedett egy fiút. A szemed egy pillanatra a fiúra fixálódott, mint egy ragyogó pontra a sötétben. Ám amikor elkaptad a fiú sötét barna szemeinek pillantását, érezted, hogy ez a fiú minden csak nem fény. Azok a túl sötét barna szemek élettelenül ragyogtak a fiú arcáról és a bőre olyan volt, mint egy szellemé, mintha nem is ezen a világon járna.

A pillantásotok találkozott és hosszan néztétek egymást, amíg anyukád rosszálló pillantást nem küldött neked és elvezette a fiút. Te még utána néztél, a szőke üstök megragadta a figyelmed, ahogyan a valami ami körülvette anyukád betegét hasonlatos volt egy mágneses vonzalomhoz.

Kihallgattad az anyáddal folytatott beszélgetését és még jobban érezted, hogy akár a vasszegek a mágnestől, te sem fogsz sokáig távol maradni tőle. Az a fiú egy remekmű. Egy szétszaggatott, elmázolt festmény. Úgy látta a világot, ahogyan te, rózsaszín szemüveg nélkül úgy ahogyan van: romlott és gonosz. Az a göndör szőke hajú fiú pontosan az én másom, állapitottad meg. Őt is bántották, neki is elege van a körülötte lévőkből, úgy mint neked.