Chat-Lover (Otayuri)

(utólagos) Előszó

2021.02.07.

Szóval, tudom-tudom, a történetet már lassan három éve befejeztem, de azt hiszem, hogy megérdemel egy előszót - hiszen a mai napig a szívemhez van nőve, talán jobban is, mint az írás időszakában.

Először is, azt szeretném elmondani, hogy a regény 2017-2018 között született, tehát akkor, amikor 13-14 éves voltam, így nem a legjobb minőségű, tele van elgépelésekkel, teljesen random elfelejtett szálakkal, meg néhány hasonló aranyossággal, amiket nem tervezek javítani. Ennek van jó pár oka - nincs rá időm és energiám, nem akarom elveszíteni a kommenteket az eredeti helyeikről és végtére is ez a történet volt az írói kibontakozásom. 
Amikor úgy érzem, hogy nem tudok írni, akkor összehasonlítom magamnak az első és valamelyik utolsó fejezetet, és rájövök mindig, hogy mennyit is fejlődtem egy év alatt (és még utána! tudom-tudom, undorító önpromó, de nyugodtan lessetek bele mostani írásaimba is). Viszont, a mai napig szoktam visszajelzéseket kapni, hogy a történet élvezhető, szerethető és követhető, így azt hiszem, hogyha valaki túllendül az első pár fejezeten (és mi az 94 rész + epilógushoz képest?), akkor egyre vállalhatóbbá válik a történet.

Másodszor, szeretném megemlíteni azt is, hogy a történetben expliciten van leírva önbántalmazás, öngyilkossági kísérlet, traumák feldolgozása és megerőszakolás is (igen, kistiniként nem burkoltam mindent szép lepelbe, hanem csak kidobtam a nagyvilágba, hogy a kedves olvasók mindenről IS tudjanak), így kérlek, hogy vedd figyelembe a saját toleranciádat az ilyen témákkal kapcsolatban.

Harmadszor pedig (ez nem tartozik szorosan a regény minőségéhez, de...), kimásoltam a történetet fejezetről fejezetre a wordbe és 244 A/4-es oldal, 12-es betűmérettel! Ennek okán tervezem rendes regénnyé alakítani, saját karakterekkel és felnőttesebb, tisztázottabb történetvezetéssel, és ha kész lesz, akkor szeretnék a kézirattal pályázni kiadók versenyein, szóval ha ez meg fog történni, akkor majd terjenghetnek a pletykák, mint a Szürke ötven árnyalatánál (ami eredetileg egy Alkonyat fanfiction volt), hogy egy végtelen hosszú Otayuri történet volt wattpadon. ;)

Végül:

A történetet szeretném ajánlani a kistini Marcinak, aki azt hitte, hogy őt nem lehet szeretni. Szeretném megköszönni neki, hogy még itt lehetek és ezt az előszót a laptopomon pötyöghetem be, miután újraolvastam az utolsó fejezeteket és mindennél jobban elérzékenyültem. 
A kistini Marci mellett szeretném, ha mindenki megtalálná a világban a helyét úgy, ahogyan Yuri Nikiforov tette és soha többé nem kellene senkinek sem feladnia.

Jó olvasást, jó szórakozást!

Marci