Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

Előre elnézést káromkodás előfordul a sztori során, ha ez zavaró számodra elnézést kérek!Jó olvasást!

-Nézd ma nincs igazán kedvem ehhez az egészhez! -húzom el szám miközben Amy rángatt kezemnél fogva.
-Neked sosincs! -vágja rá reflexből. Bár igaza van általában, ha lehet kibújok minden olyan szabadidős tevékenység alól, amin emberek közé kell mennem. Mióta apa egy autóbaleset áldozata lett, képtelen voltam bárhová is menni, még ha ennek négy éve is.

-Na gyere! -ránt be a nézőtérbe, ahol már a Campus diákjai és a büszke szülők előkészítettek leghangosabb szurkoló kellékeiket; a dobot, azt a csörgős izét és még isten tudja mennyi hangos dolgot.

-Ott pont van egy hely, Lanáék mellett! -mutatott ismerősei felé.
-Menj csak én azt hiszem itt maradok! -húzom el szám mikor megláttom Lanát.
-Még mindig rosszba vagytok? - húzza el száját.
-Hááát...-harapom be ajkaim és abban a pillanatban, hogy felé néztem ő is felnézett. Pillantásunk összeakadt, én ideges lettem ő pedig dühös. Hitetlenül felnevetett, majd a mellette lévő lánynak suttogott valamit, aki szintén felém kapta tekintetét és együtt gyilkoltak le szemükkel.

-Azt hiszem igen...-feleltem szememet lesütve.
-Oooh...-reagálta le a kínos szitut.

-Akkor, ha nem baj én odamegyek?-mutatott arra kellemetlenül.
-Nem, dehogy is, menj csak! -erőltettem magamra egy mosolyt.
-Akkor jó, bocsi! -pillantott rám bocsánat kérően és már el is suhant.

Jól van Anne nyugi!
1...2...3...

Az arcom ismét merev és érzelemmentes lett, magam előtt összefonva karom hagyom figyelmen kívül az engem pásztázó szemeket.

-Juuj...Ryan is itt van! -lökdösi meg izgatottan mellettem egy lány a barátnőjét.
-Persze, hogy eljött, ez a szezon nagyon fontos neki. -pásztázzák együtt a csapatkapitányt.

-De úgy láttom keres valakit! -húzza össze a szemét az egyik, mintha csak azt próbálni kimérni kit keres ennyire.

-Barátnője van? -nézegette a másik leányzó is.

-Áhh kizárt, nem az a komoly kapcsolatban élő típus! -vágja rá a másik.
-Uuu mindjárt kezdődik, jesszus olyan helyes mikor játszik!-olvadtak el mellettem a pár évvel fiatalabb lányok.

Én is rákaptam a tekintetem a huszonhármasban játszó szívtipróra. Már teljes felszerelésbe volt, kesztyű és sisak kivételében. Nem úgy tűnt, mint aki, a barátnőjét keresi, eléggé zabosnak látszott, bár a kettő nem zárja ki egymást.

-Mccold! -ordítja a campus hokiedzője. -Nyomás melegíteni! -szól rá a lazsáló fiúra.

-Azonnal uram! -válaszolja keményen, majd a maradék védő felszerelését is felkapta.

Korcsolyája csak úgy hasította a jeget alatta, az éles kanyarok, amiket vett ritmusosak mégis merevek voltak. Egy pillanatra elmosolyodtam magam se tudom miért, talán túlságosan hasonlított az én technikámra.

Az éles sziréna az eredményhirdetőtáblán jelezte, hogy a játékosok vonuljanak le, előkészítik a pályát.
Minden a rendes sorban haladt; a játékosok megbeszélést tartottak, a jég pedig tükörsík felület lett.

Telefonom megrezzent zsebembe.

„Kaja a hűtőben, húgod ott aludt a kis barátnőjénél, nekem be kell mennem elintézni pár ügyet, nem leszek sokáig, puszi anya!"

Ja igen persze ennél több hazugságot nem is lenne képes egy mondatba tenni. Azért megy el dolgozni, mert képtelen otthon lenni és mert munkamániás lett és tuti későig marad, húgom biztos, hogy hazudott neki , ahogy mindig és valami buliba lógott el, ráadásul tuti nem sikerült betenni neki a kaját abba a kibaszott hűtőbe, mert sose sikerül.
Nos igen a családom!