Anne Carter szemszöge

5.9K 312 93
                                    

Hazudnék, ha azt mondanám, nem rágtam le tövig a körmöm, miközben Ryan és a csapata pakolását figyelem. A tömeg már mozgolódni kezdett.

-Nem lesz semmi baja, nem kell aggódnod! -szólal meg nagy bölcsen húgom, aki épp az Instagram sztorijába jelöli meg a mellette ülő pink lady-t.

-Baszki, de nem tud ma tiszta fejjel játszani! -túrok idegesen hajamba, ekkor végre a felszerelését éppen felvevő szóban forgó fiú is felnézett rám, éppen miközben térdvédőjét erősítette meg. Aggódalom egy kis jelét se láttam az arcán, határozott, magabiztos és émelyítően szexi volt, a full hoki ruhájában.

Ahogy kiszúrt az alig szállingózó tömegben, elmosolyodott, majd félbe hagyva tevékenységét, felállt és hozzám csúszott, én pedig szintén szemforgtva a plexi falhoz sétáltam.

Annyi szerencséje, hogy az ellenfél sehol, egyébként az edző ezt nem nézné, kedves tekintettel.

-Mi csinálsz, te idióta, vedd fel a szerkód és melegíts, ha nekem még egyszer lesérülsz...-nem engedte, hogy végig, mondjam, mert oda sétált, ahol csupán egy kis kapu zárt el a pályától, laza mozdulattal át ugrotta, majd hajolva hozzám hirtelen csókjába vont, amivel teljes mértékig zavarba hozott és magamtól eltolva ütöttem mellkasára, amin már ott volt a védő ruha, így semmit nem érezhetett, képén egy levakarhatatlan mosoly volt.

-A első meccsemen is ott ültél! -mutat fel a Kitty mellett foglalt helyemre, amire összeráncoltam a szemöldököm.

-Tudom, hogy lodítasz Mccold- forgatom meg a szemem. -a szezon első meccsére késve jöttem és nem ott ültem! -nevetek fel, amire fejét megrázva magához húz.

-Bár nincs igazad akkor is észre vettelek...-fűzte hozzá mellékesen, miközben fülemhez hajolt.-de én nem arról az esetről beszélek, hanem az első meccsemről, amin részt vettem a kampusz csapatával.- rekedtes hangjától végig szaladt hátamon a hideg.

Tágra nyílt szemekkel, figyeltem a vigyorgó barátom, mikor végre összeállt a kép. Ez a barom a legelső meccsről beszél, amit láttam mikor eljöttem, hogy megpróbáljak barátkozni, ami egyébként nem jött össze, de, mindegy is.
Ryan már akkor is a csapatban játszott, ami igen ritkaság volt a gólyák korában, de őt már akkora jégre állították, annyira profin bánt a hokiütővel.

Szemeim kétszeresei lettek és nyelnem kellett egyet.

-Bizony! -bólint még mindig mosolyogva. -már akkor, kiemelkedtél a tömegből, a szöszi hajaddal és jégkék szemeiddel! -neveti el magát, én pedig még mindig a felismerés sokja alatt vagyok. -ha lehetek őszinte, már akkor nyakig elvörösödtem, ahogy néztelek a padon ülve, azt gondoltam baszki milyen gyönyörű ez a lány, bárcsak észre venne!

-Azt mondtad, csak hallásból ismersz! -emlékeztettem a legelső találkozásunkra, a váróban, miközben épp a terápiaközpontunkat húzta le.

-Én is hazudhatok néha, nem Carter? -rántja meg vállát, majd az ő nevét ordító edzője felé fordul, int neki majd visszafordul felém.

-Nem kell aggódnod, bár lehet a tegnapi este, után egy kicsit más merre leszek! -utal az együtt töltött perceinkre.

-Idióta! -szidom le rögtön. -Ha emiatt merészelsz lesérülni, esküszöm többet nem fekszek össze veled! -fenyegettem meg, amire szemöldökét ráncolja meg.

-Ez nem túl motiváló! -fintorodik el, majd visszafordulna, de elkapom a kezét.

-Ah rendben...-fújom ki gondterhelten levegőm. - Mccold! -kezdek bele.

-Igen Mrs. Mccold? -mosolyodik el kajlán.

-Ha sértetlenül lejössz a pályáról, esetleg meggondolom a hétvégi program ötlettedet! -vörösödők el nyakig, amire felcsillan a szeme.

Fagyos PárosWhere stories live. Discover now