Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszöge

Vicces fintorjai vannak az életnek! Olyanok kerülnek be az életedbe, akiről soha nem gondoltad volna, hogy nagyobb szükséged lesz rá, mint a levegőre, mégis miután megjelent képtelen vagy nélküle tovább élni.

Minden egyes szívdobbanásom során egy kicsit közelebb kerülök hozzá, egy kicsit jobban beleesek a lányba, akiről sose gondoltam volna, hogy akár csak kedvelni fogom.

Mindemellett, azt se tudjuk előre, hogy azok akikbe azt hittük megbízhatunk, hátba szúrtak és kifosztották minden reményünket. Anne Carter se gondolta volna soha, hogy egy nap exe ellen fog pereskedni, miközben retteg a férfitől. Nekem pedig fogalmam sem volt, hogy valaha is képes lennék bármit is feláldozni azokért a jégkék szemekért, amik átformálták a világom, amik akkor jöttek mikor a legnagyobb szükségem volt rájuk és amiket a saját testemmel védelmeznék is ha kell.

Így mikor a tehetetlen helyzetbe olvastuk Elizabeth által mutatott üzeneteket, úgy éreztem, képes lennék ott helyben agyonverni mindenkit, aki csak egy kicsi fájdalmat is okozott szerelmem személyének.

-Ezeket nem én írtam! -jelenti ki határozottan, amire Elizabeth felvonja világos szemöldökét.

-Bizonyítsd! -szól agresszívan a lányra, aki állta a pillantását.

-Nincs rá bizonyítékom! -teszi le könnyedén a telefonját az asztalra, semmi nyoma nem volt idegességének, holt nyugodt volt a lány. Felvette az álarcot!

-Akkor minek fecséreljük egymás idejét tovább? -horkant fel, majd ismét a cuccát kezdte el összeszedni, amire ismét útjába álltam. Anne annyira aggódott a lányért, hogy nem tudott enni, nem fogom engedni, hogy csak elsétáljon, minden esélyt megfosztva Annetól.

-De ettől függetlenül nem vagyok bűnös! -szakítja át a csendet Anne jeges hangja.

Elizabeth látva, hogy nem jut át rajtam visszaült helyére.

-Mi ő neked valami kibaszott testőröd, vagy az egész hoki csapatot az ujjaid köré csavartad? -néz undorodva Simon felé.

Mi vagyok neki? Amit csak akar, ha kell a barátja, a szeretője, testőre...társa, amire csak szüksége van!

Anne figyelmen kívül hagyta megszólalását, csak egy nagyot sóhajtott!

-Nézd El...-kezd bele. -Nem tettem azt amivel vádolsz, mert akármennyire is egy jégpicsának tartasz én a barátomnak érezlek! Aláírom remek hamisítvány a te helyedbe én is szívből gyűlölném magam! -nyel egyet, tudom, hogy a saját helyébe is ezt teszi.

-De én soha...soha nem árulnék el egy barátot! -rögzíti szavait.

-Szóval rajta utálj csak tovább nyugodtan, hibáztass engem szívből, higgy annak az embernek, aki soha nem állt mellé Lanának, aki ezt írta bárkinek, de emiatt ne edd tovább magad! -néz fel rá, amire láttom, hogy a lány meghökken. -Utálj engem, hárítsd át rám, de kérlek ne utáld tovább magad azért aki vagy! Nem ezt érdemled! -fejezi be, amire El szemébe egy könnycsepp is megjelenik, de képtelen megszólalni. -Nem a te hibád!- szegi le fejét.

-Köszönöm, hogy megmutattad és sajnálom, hogy Simonnal becsaptunk, de tudnom kellett mi volt ez az egész, a szeretteimről van szó! -áll fel Anne is ezzel jelezve, hogy végzet és talán egy sokkal fontosabb dologra is rávilágított Elizabeth-nek, hogy akit szívből utál az nem Anne, sose volt ő, az egyetlen akit szívből gyűlöl az mindig is csak önmaga volt.

-Milyen jogon mondasz nekem ilyet? -sziszegi agresszívan, amire könnyei tehetetlenül folynak végig egymás után sápadt arcán. Anne megáll de, még mindig nem lehetet arcáról leolvasni gondolatait.