Fagyos Páros

Anne Carter szemszögéből

Vajon ha megbolondulnék, tisztába lennék azzal, hogy zavarodott lettem?

Ezen gondolkodtam, miközben, a város szélélben, meghúzódó reptér felé tartottunk, ami egy éve bezárt és most már csak a csövesek lakóhelye és ezek szerint Cameron titkos felszállóhelye.

Őrületnek tartottam ezt az egészet, mintha nem is lenne valóság. Egy elbaszott akció filmbe jobban bele illet volna a kép, ahogy a vissza pillatóból felmértem a mi kocsink után kígyózó kocsisort.

A kis pezsgő színű kocsim, után a fiúk jöttek a szürke Mercedesben, utánuk pedig még pár kocsi, akik ugyanúgy dühösek az exemre.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyien, összeakasztották a bajuszukat, azzal a fasszal! -húzom össze fehér puffi kabátom.

-Én sem! -vallja be Ryan, miközben megcsavarja a kormányt. Istenem de szexi miközben vezet!

-Lana felől tudunk már valamit? -kérd rá, és megfogja áthűlt kezem.

-Nem! -nézek mobilomra, miközben kezét felemelve, puszilom meg sebes kézfejét.

-Van egy fél tervünk, van egy csapatnyi dühös egyetemistánk és apád emberei is becsatlakoznak kilenc után...-vázolom a helyzetünket, amire bólint.

-Kihagytam valamit? -kérdem ironikusan.

-A dühös hoki csapatot! -teszi hozzá, amire felszisszenek.

-Tényleg!

-Meg a zsaruk is keresik amúgy! –vált sebességet, de kezem nem engedi el.

-Minek? Hogy újra kiengedjék? -fintorodok el.

-Valószínűleg! -bólint.

-Nos...nem állunk a legjobban! -vallom be, amire bólint.

-Lehetne rosszabb! -rántja meg vállát, amivel egyébként egyetértek, ettől függetlenül, nem vagyok biztos benne, hogy nem épp megőrültem és képzeltem be az egészet.

-Megjöttünk! -kanyarodik be a kapuhoz ami zárva volt.

„Lezárt terület! Belépni tilos!"

-Hmm, ez az első akadály? -hunyorítok páromra, amire ő nagy lélegzetet vesz.

-Bízol bennem? -kérdi, amivel teljesen megijeszt.

-Persze! -válaszolok félve, amire beszívja a fogát.

-Oké, kérlek ne ölj meg ezért! -néz rám boci szemmel, miközben a többi kocsi is megállt mögöttünk. Sötét volt, még is a majdnem tíz kocsi fényszórója, olyan fényességet adott, hogy tisztán lehetet látni az elhagyatott teleket.

-Ebben nem vagyok biztos, hogy megtudom ígérni! -néztem kételkedve, ahogy kihajolva a kocsiból intett a többieknek, hogy tolassanak hátra.

-Lehet kicsit meghúzom az elejét! -fintorodik el, mire leesett mit akar csinálni, de addigra már, hátra tolatott ő is.

-Be vagy kötve ugye? -néz rám amire, elkaptam a kapaszkodott. Úgy nézett ki mint egy kocsiversenyző, a start előtt. Feszesen szétterpesztett láb, biztosan állt a pedálokon, amivel az előbb kezem szorongatta azt most a válton volt, a másik keze pedig lazán fogta a kormányt.

Most már kellő távolságba volt a kaputól, úgyhogy megállt.

-Remélem nem azt tervezed amire gondolok! -nyelek egy nagyot, amire nyakát kicsit átforgatja.

-Akkora egy idióta vagy! -szólalok fel, ami úgy hatott mintha csak egy verseny rajt szava lenne. A kocsim kerekei csikorogtak, miközben a tövig nyomta a gázt, majd elengedve a kocsim erejét, indult neki a rácsos kerítésnek.