Fagyos Páros

Ryan Mccold szemszögéből

Elivleg ha az egyik szülőd, hiányzik az életedből, akkor ennek hiányai meglátszanak. Anya hiába tette bele szívét lelkét abba hogy embert neveljem belőlem, bennem is jelentkeztek bizonyos jelek, miután, apa szemembe nézve tagadta le valós létezésem. Eldobott, engem és anyát.

Ez kiütközhetett volna máshogy is bennem, mint például, hogy nem tudok férfiak szemébe nézni, vagy hogy képtelen vagyok sötétbe aludni, de nem én a lehető legbrutálisabb következményt kaptam. A dühöt.

Az izzó mérget, amellyel képes lennék megfojtani Cameront ebben a pillanatban.

-Kérlek várj már! -könyörgött a lány elvékonyodott hangon, de most nem fog az agyammal játszani, elég volt, fogalmam sincs, hogy van ekkora hatalma felettem, a pusztító dühöm felett, de most nem fogom megkímélni, azt a rohadékot, akkor se ha ezzel öröké elvesztem Anne-t, több mint valószínű, hogy ez már megtörtént, mikor Kitty elmondott neki mindent.

Anne-t nem érdekli, hogy több mint hét fiú vigyázott rá, akik akkora testtel rendelkezne, mint én. Őt ez nem érdekelte, csak a hibám látta.

-Ryan Mccold az istenért is állj meg! -parancsolt rám, ami miatt fogalma sincs miért, de legyökerezett lábam. Engedelmeskedem a felettem uralkodó erőnek, amivel rendelkezett Anne Carter hang tónusa. Fenébe!

-Hé, Nézz rám! - hangja erős és tiszteletet követelő volt, tettem amire kért. Azok a kék szemek, amik könnyeitől csillogtak, te jó ég, mennyire kék, ez valódi szín egyeltalán? Ég kék, talán jég! Jég kék, tökéletes jellemzés Anne Carterre. A kedvenc színem a jég kék! Te vagy a kedvenc színem Anne Carter!

-Szeretlek téged, baszki lassan kezdek bele őrülni annyira! -szipogja nekem, pedig a szívemen keletkezett repedések összeforrtak és hevesebben vert, mint valaha. Szeret engem, én is szeretem őt! Szeret mindenek után, szeret én pedig végtelenül szeretném most megcsókolni.

-Épp ezért könyörgők, ne menj! - folytatja ostorozásom, eléggé sikeresen. A hirtelen gyúlt harag, kezd vissza vonulni, a testem minden energiája rá akar összpontosítani, a világegyetem benne összpontosul. Az én világom közepe!

-Kérlek! -leheli orrom hegyére tovább hergelve duzzadó ajkaim. Ryan térj észhez! Épp a vörös köd hatását kéne élvezned, miközben bele vered Cameron képét a betonba! De ha egyszer olyan mézédes az ajka, te jó ég, megcsókolt. Úgy ragaszkodik hozzám mintha csak attól félne örökre eltűnők. Ettől nem kell félned kedvesem, már nem!

Túl gyenge vagyok, vissza csókoltam. Annyira mély volt a pillanat, hogy gyűlöltem magam, de őt nem akárhogy is akartam, képtelen vagyok gyűlölni! Azt mondtad, ha veled maradok, tönkre megy az életem, de ez után a csók után könyörgők neked Anne, hogy pusztíts el! Szedj ízekre, legyél a káoszom! Az én édes káoszom!

-Én is szeretlek téged, mindennél is jobban! -simítom ki haját. A kis rakoncátlan tincsét, amit imádok. -épp ezért kell ezt most megtennem! -tolom arrébb, de a lány nem képes fékezni magát, tovább kérlel, amit fájó szívvel hárítok.

Odell! -rontok be a rohadékokkal teli jogi karra. Ha szeretnél sznobokkal teli részt a fősulink jogi hallgatói, igazán kiválóak erre a szerepre. Egytől-egyig kirázz a hideg jeges pofájuktól. Ironikus, mert akiről azt hittem szintén ilyen jeges, az valójában a szívem legmelegebb emberre lett.

-Gyere ide te patkány, had rendezzem át az arcod! - roppantom ki a nyakam, nehogy meghúzódjon, miközben kiverem belőle az életet is. Meg is van! Társaságából kirántottam, hogy nézzen a szemembe az a pszichopata mielőtt ájulásig verem, de még csak rám se volt hajlandó nézni, a megrémült napsugaram bámulta, szinte pislogás nélkül. Mi van te rohadék, csak nem bele zúgtál?