Fagyos Páros

Anne Carter szemszöge

-Olyan, de olyan idióta vagy! -szakad fel belőlem minden gondolatom, miközben mellkasára csapok amit csak engem kémlelve hagy, mintha csak meg akarna fejteni.
-Lassan indulnunk kéne Anne, elfogsz késni! -nyúl karomért Cameron, de Ryan reflexből elrántott tőle.

-Hozzá ne merj érni, mert kitöröm az ujjad! -feleli cseppet se vissza fogottan, amire Cameron gúnyosan elmosolyodik, de nem mert tovább jönni. Érzem, ahogy a biztonságot árasztó melegsége és képtelen vagyok tovább leplezni égtelen hiányát.

-Anne? -irányítja felém a kérdést, én pedig kénytelen vagyok sötét elborult szemeibe nézni. Rideg volt a tekintette és parancsoló, szinte beszélt hozzám.

Az üzente, nagyon gyorsan térjek vissza a színjátékhoz, vagy véget vett ennek nagyon gyorsan. Ostoba voltam és túl merész!

-Anne, nem kell vele menned! -suttogja felém Mccold, miközben még mindig védelmezően zárt körül.

-Ez egy félre értés volt Ryan! -ejtem ki nehezen szavaim, ő pedig csak még szorosabb fogással vont ölelésébe.

-Nem, nem engedem ezt az egészet még egyszer! Nem engedem, hogy többé bántson téged! -hunyja be szemeit, mintha csak minden erejével engem próbálna magához forrasztani.

-Eressz el Ryan, kérlek! -súgom vékony hangon, és éreztem ahogy a fiút kirázta a hideg szavaimtól.

-Semmi baj! Jól leszek! - fogalmam sincs, hogy Ryannek vagy magamnak magyarázkodok, talán mindkettőnknek.

-Kérlek ne tarts tovább fogva! -ejtek ismételten akaratlanul is sebet lelkén szavaimmal. Te jó isten Mccold még is mennyiszer vagyok képes összetörni a szíved?

-Te se engedsz el Carter! -mosolyodik el elégedetten, én pedig realizálom, hogy én se toltam el magamtól. Hosszasan kifújom levegőm, miközben hátrébb lépek egyet.

-Vége van Mccold! Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam, de kérlek ne avatkozz bele az életembe többé!-szegem fel a fejem jeges tekintettel. Bármely nehéz is volt számomra, de megmerevítettem az arcom. Nem engedtem érzelmeimnek tovább.

-Valóban ezt szeretnéd Carter? -néz ő is keményen rám, pedig tudom, hogy minden porcikája vágyik rám.

-Ezt! -bólintok.
-Legyen! Ha nem akarsz velem lenni, nem foglak zaklatni, de egy dolgot jól jegyezz meg! -mutogat felém fenyegetően. -ha csak egyszer is, egyetlen egyszer megláttom, hogy hozzád ér egy ujjal is…-mutat Cameron felé. -nem érdekel ki ő, vagy mi neked! -fintorog.
-megölöm! -ejti ki keményen mondatát, ami megrémiszt, olyan komolyság volt szemébe amivel  még én se mertem szembe menni.

-Ezt vehettem az életemre törő fenyegetésnek? -vonja össze magabiztos mosollyal karját Cam. Előbukott belőle a jogot tanuló énje, vagy mi? Gyanús ez nekem!

-Vedd, aminek akarod faszfej, de az biztos, ha csak hallok is arról, hogy őt vagy más valakit bántasz…-lép elé, mintha csak egy boksz meccs előtt állna. -eltaposlak pontosan úgy ahogy a férgeket szokták! -veszi át most ő a provokáló mosolyt.

-Alig várom! - hárít Cam a szópárbajba.
-Gyere Ann! -nyújtja kezét, amit el kellett, hogy fogadjak, a színjáték érdekében, ami amúgy nagyon úgy tűnik megdőlni látszott. Összerezzentem, mikor kézfonásunkra Ryan állkapcsa megfeszült.

Nem köszöntem neki, még csak rá se néztem, miközben beültem Cameron mellé a kocsiba. Ha egyedül ültem volna a kis pezsgő színű kocsimba, most hangosan bömbölnék, de így csak hagyom, hogy elsodorjon a kietlenség. Lassan kigurultunk már a parkolóba miközben ő és a barátai még mindig ott álltak.